Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Kósa László: Parasztbiblia
68 KÓSA LÁSZLÓ: PARASZTBIBLIA megelégedő, az adott helyzetet elfogadó értékrend, noha a munkát szinte tizenegyedik parancsolatként tartja magára kötelezőnek. A Parasztbiblia Jézusa ritkán jelenik meg egyedül, vele van földi útjainak hűséges kísérője, Péter apostol. Ö a gyűjtemény legeredetibb alakja. Hasonlít bibliai mintájához: lobbanékony, önfejű és állhatatlan. Amellett igen öntudatos, miutáin Jézus már rábízta az egyház földi kormányzását. Olykor még isteni jogokat is követel magának, például szintén teremteni akar. Jézus alig győzi rendreutasítani és nevelni. Nemegyszer megszégyeníti, amit a Bibliában egyetlen tanítványával sem tett meg. Végül, a római katolikus és az ortodox egyház Mária-tiszteletére gondolva, nem meglepő a Máriáról szóló történetek nagy száma. Mária igazi istenanya, akivel csodák történnek, aki áld és átkoz, sőt ritkán ő is teremt. Alakja a biblikus néphagyomány és a szentek legendái közti kapocsként is fölfogható. A sokrétű tradíció tanúja egy unitárius adatközlőtől fölbukkanó, Máriával gúnyolódó történet. A vallási hovatartozás különben az egyik fogós kérdése a kötetnek. Eltérő okokból a jegyzetek az elbeszélőknek csak egy részénél említik a vallást. Így is kiviláglik azonban, hogy többségük római katolikus. De némi ellentmondás is fölmerül, hiszen a protestantizmus kezdettől programként vallotta a Biblia folytonos megismertetését a hívekkel. Mégsem állunk szemben meglepetéssel, mert a katolikus és ortodox vallásgyakorlatban a kanonizált és a paraliturgikus határa sosem volt éles, ami a kizárólag bibliai útmutatásokra hivatkozó protestantizmussal szemben a vallásos folklór folyamatos virágzását tartotta fenn. Erdélyi Zsuzsanna előszavában lehetséges forrásként ^említi Varga Lajos múlt századi katolikus szerző verses bibliakivo- aatát, mely tizenhatezer példányban jelent meg. Ezzel szemben Magyarországon kevésbé voltak népszerűek a Skandináviában és Németországban nagyon elterjedt hasonló protestáns kiadványok, de milliós példányban megjelent maga a Biblia. A puritán és pietista hagyományból számos történet ismert a Szentírás rendszeres olvasásáról. A Parasztbiblia azt a kérdést is fölveti, vajon ez az olvasói hagyomány mikor és milyen széles körre volt érvényes? Más oldalról végül mégis azt kell mondanunk, hogy a kötet szövegeinek szelleme túlnyomólag ellenáll a felekezeti szempontok alapján történő osztályozásnak, ami tanúsítja, hogy ez az értékes gyűjtemény nemzeti művelődésünket egyetemesen gyarapítja.
