Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Albert Schweitzer válaszbeszéde a belgiumi Joseph Lemaire-díj átvétele alkalmából
ALBERT SCHWEITZER válaszbeszéde a belgiumi Joseph Lemaire-díj átvétele alkalmából Schweitzer Albert halála huszadik évfordulóján emlékezünk reá e kötetlen megnyilatkozásával (elhangzott 1955. november 18-án). Egészen különleges jelentősége van számomra a Lemaire-alapítvány díjának, melyet kórházam számára kapok, mert olyan embertől származik, aki — ugyanabban az időben, mint én, egyező értelemben, egyaizon gondolat jegyében — olyan művet alkotott, mely a humanitás szellemének jegyét hordozza magán. Soha el nem felejtem, mit jelent számomra a „Prix Lemaire”, nemcsak kórházamnak anyagiakban, hanem úgy is, mint azonos időben született testvérgondolatok eredménye, melynek célja, hogy olyasmit alkosson, ami a valódi kultúrát szolgálja. Ön említette beszédében, hogy engem foglalkoztat korunk kultúrájának kérdése. Engedje hát meg, hogy néhány szóval elmondjam, mi is vitt arra, hogy napjaink kultúrájával törődjem. Először is: mi indította el a küzdelmet azért az európai kultúráért, amely- ivei mi most foglalkozunk? A humanitás eszméje ókori eredetű. Először Jézus prédikációiban bukkan fel, a boldogmondásokban. Itt szól az irgalmasakról, akik irgalmasságot nyernek, a békességre törekvőkről, .akik Isten gyermekei. A humanitásnak ez az eszméje fejeződik ki Pál szeretethimnuszában is. Ám az ókor kultúráját nem tudta befolyásolni, minden fáradozás ellenére sem érvényesült, még a keresz- tyénségen belül sem. A humanitás gondolatának másik forrása aiz ókori filozófia. Közvetlenül a keresztyénség előtti időben, a sztoicizmusban merült fel az az igény, hogy az ember egészen emberré váljon, s a mellette élő emberre úgy tekint-
