Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Tarbay Ede: Kegyetlen requiem (vers)
TARBAY EDE: KEGYETLEN REQUIEM 37 6 Minden napom újra kizökken, a szó a számban visszájára fordul. Míg távolodunk térben és időben, közeledünk egymáshoz azon túl. 7 Te voltál, én vagyok, Ö van, de mi végre? Életünk csak okozatok átláthatatlan szövevénye. Mögüle dereng föl mégis Megváltásunk egyetlen reménye. A horgonykereszt (Zsid 6.18—19)
/
