Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Vargyas Lajos: Búcsú Zolnay Lászlótól
VARGYAS LAJOS Búcsú Zolnay Lászlótól Egy fáradhatatlan kutató élet fejeződött be váratlanul: eltávozott közülünk a magyar művelődés történetének szerelmese. Akit semmiféle mellőzés, semmiféle balsiker az élet útján nem tudott egy pillanatra sem eltéríteni attól, hogy ne kutassa a föld alatt és a könyvtárak polcain, megszállottan, de tudatos meggyőződéssel a középkori Magyarország életét, művészetét, nagyszerű teljesítményeit. Pedig életútján a balsikerek szinte üldözőbe vették. Mindjárt a háború után, az új élet megindulásakor, mások hibájából, amihez semmi köze sem volt, állástalansággal kellett bűnhődnie. Művészettörténész társai fizikai munkásként tudták alkalmazni a királyi palota feltárásában. Ebből született első nagy eredménye, amit azonban senki sem tart nyilván az ő neve alatt. Ö volt az egyetlen művészettörténész, aki a munkásokkal együtt dolgozva, munka közben irányította az ásatást, aki szinte minden kő felbukkanásánál jelen volt, akinek igazában köszönhetjük a középkori palota maradványainak kibontását — s nem azoknak, akik hetenként egyszer kimentek megszemlélni a feltárás eredményeit. Ez a feltárás hatalmas művészi és tudományos élményt jelentett, bizonyára ez határozta meg, hogy a középkori királyi, főúri és egyszerű polgári élet részleteivel egy egész életen át, sok kitűnő könyvben foglalkozzék. De egyúttal — ami szinte törvényszerű egész élete folyamán —, ez lett újabb forrása megpróbáltatásainak is. A szenvedélyes kutató, aki a feltárt emlékek és az írott források egybevetésével kereste az eligazodást a múlt töredékes emlékei között, ellentétbe került fölöttesével a legrégebbi, IV. Béla-kori palota kérdésében. Távoznia kellett a királyi palota és a városnegyed ásatásaiból. Így került Esztergomba, a másik egykori fővárosba. Egy olyan kutató szellem, mint Zolnay Lászlóé, mindenütt talál izgalmas anyagot, kutatásra érdemeset. S ha nincs is a munkának olyan nagyszabású szervezeti és anyagi lehetősége, mint a budavári palotánál, akkor is végzi, amit lehet: kisebb ásatásokat, történeti kutatásokat. Tanulmányok sorozata születik Esztergomról, betetőzi pompás könyve, amely a középkori magyar életet innen kitekintve pásztázza végig. De itt sem maradhat sokáig. Ismét valaki más bűne, párosulva a rá és családjára nehezedő bizalmatlansággal és nyomással, kényszeríti távozásra innen is. Szerencséjére — és mindnyájunk szerencséjére — visszakerül Budára, a már újjáépült budai Várba, az újjászületett Fővárosi Múzeumba. Ettől kezdve újra csak régi szenvedélyének él, folytatja az egykori Buda múltjának fölfedezését.
