Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985

1985 / 2. szám - Andorka Rudolf: Társadalmi beilleszkedési zavarok a mai Magyarországon

8 ANDORRA RUDOLF: TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK leggyakoribb — egyre inkább fiatalabb életkorra tolódik, egyes jelek szerint a gyermekkornak (14 éven aluliak) bűnözése is emelkedik. Igen kevés adatunk van a magyar társadalom tagjainak mentális egész­ségi viszonyairól. A betegek számának alsó határaként azt all ezer személyt fogadhatjuk el, akiket a pszichiátriai gondozó intézetekben ambulánsán gon­doznak. Az évente elme- és idegkórházakból és osztályokról elbocsátott kö­zel 160 ezer beteg részben az ambuláns gondozóintézetekben is nyilvántartot­takból kerül ki, részben pedig nem mentális betegekből (hanem például al­koholistákból) áll. Juhász Pál, majd halála után munkatársai először egy-egy községben, intézményben, legújabban egy országos mintán vizsgálták a men­tális egészségi állapotot. Az országos adatfelvétel alapján arra a következte­tésre jutottak, hogy az általuk használt neurózis-skála szerint a felnőtt né­pesség 24 százaléka tekinthető neurózis által veszélyeztetettnek, vagy súlyo­sabb betegnek. Bár a korábbi korszakokból nincsenek hasonló adataink, Ju­hász Pál egy falura vonatkozó több évtizedes vizsgálata alapján állította, hogy a mentális egészségi viszonyok romlottak. Számos más pszichiáter meg­figyelései is alátámasztani látszanak ezt a következtetést. Nincsenek pontos adataink a kábítószer-fogyasztásról sem. Egy legújabb becslés szerint évente 30 ezer személy — főképpen fiatalok ■—• kerülnek kap­csolatba kábítószerrel, igaz, főképpen gyengébb hatásúakkal. Itt is az utóbbi évek gyors terjedési tendenciája kelt aggodalmat. Nagyon nehéz ezeknek a társadalmi beilleszkedési zavaroknak okait fel­kutatni. Minden tudomány, amely velük foglalkozik, a maga sajátos szemlé­letét alkalmazza, és ennek megfelelő okokat emel ki. Biztosnak mondhatjuk, hogy egyik deviáns viselkedésfajta, sőt egyetlen deviáns viselkedés, egy adott ember társadalmi beilleszkedési zavara sem magyarázható egyetlen okkal, hanem többféle tényező közrejátszása folytán alakul ki a deviáns „karrier”, életpálya. A genetikusok hajlanak .arra, hogy a genetikai öröklésben keressék a ma­gyarázatot. Egyetlen társadalmi beilleszkedési zavar esetében sem (tehát az egyes elmebetegségeknél és az alkoholizmusnál sem) sikerült eddig egyértel­műen kimutatni a gének útján történő öröklődést. A kétségtelen családokon belüli halmozódásnak oka lehet a családon belüli „eltanulás”, vagyis a kultu­rális átörökítés is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az öröklött hajla­mosító tényezők előfordulásának lehetőségét tagadnánk. Kevéssé valószínű azonban, hogy a hazánkban az elmúlt évtizedekben megfigyelt növekedés oka az esetleges káros gének állományának növekedése lenne. A pszichológia az egyéni lelki adottságok, személyiségvonások jelentőségét hangsúlyozza. Szinte minden vizsgálat, amely különféle társadalmi beillesz­kedési zavarokban szenvedő személyekre — alkoholistákra, antiszociális vi­selkedésű fiatalokra stb. — terjedt ki, arra a következtetésre jutott, hogy ezek kivétel nélkül nem teljesen érett és egészséges személyiségűek, ezért nem képesek különböző élethelyzetekkel, problémákkal, nehézségekkel meg­birkózni, ezért „menekülnek bele” a deviáns viselkedésbe. A személyiségfej­lődés hibáinak gyökereit legtöbbször a gyermekkorban és fiatalkorban ke­reshetjük. A szociológiában szocializációnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az ember csecsemőkorától a felnőttkor eléréséig megtanulja a hatékony társadalmi viselkedés szabályait, vagy — a pszichológia nyelvén fo­galmazva — kialakul a személyisége. Ha ezt a szocializációs folyamatot vala­mi megzavarja, akkor az egyén nem képes felnőtt szerepeiben, feladataiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom