Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Paul Tillich: Eljött-e a Messiás?
4 PAUL TILLICH: ELJÖTT-E A MESSIÁS? rint ténylegesen semmi nem következett be abból, amit a messiási kortól várnak. Amikor pedig keresztyén hitünk igazságát próbáljuk védeni, arra hivatkoznak, hogy nem lett jobb a világ Hóseás és Jeremiás kora óta, hogy a zsidókra, valamint velük együtt az emberiség nagyobbik részére mért szenvedés semmivel sem kisebb, mint kétezer évvel ezelőtt, s hogy az ítélet prófétai látomásai sokkal reálisabbak ma, mint akkor. Nehéz válaszolni erre, de kell válaszolni, mert nemcsak a zsidók tesznek fel ilyen kérdéseket, hanem számtalan keresztyén és nemkeresztyén is, barátaink és gyermekeink. Saját magunknak is szembe kell néznünk ezekkel a kételyekkel. Nehéz rájuk válaszolni. Tudunk-e például valamit mondani, amikor gyermekeink a jászolbölcsőben nyugvó Gyermekről kérdeznek bennünket, és közben a világ valamelyik részén minden „kétesztendős és ennél fiatalabb” gyermeknek el kell pusztulnia? Nem Heródes parancsára, hanem a keresztyén korszak háborúinak egyre növekvő kegyetlensége és következményei miatt, valamint a keresztyén emberekben a képzelőerő képességének megfogyatkozása miatt. Vagy hogyan adjunk kielégítő választ a zsidóknak, amikor népük megmaradt töredékei a babiloni fogságnál is szörnyűbb haláltáborokból visszatérve, nem találnak magúknak nyugodt helyet a föld színén, még a nagy keresztyén népek között sem? Vagy mit válaszoljunk azoknak a keresztyéneknek és nemkeresztyéneknek, akik felismerték, hogy i keresztyén technikai és társadalmi civilizáció századainak gyümölcse az állandó fenyegetettség, az emberiség teljes és univerzális önpusztításának veszélye? És mit válaszolunk magunknak, amikor saját életünkben hié.ba keresünk gyógyulást a sebekre, és nem érezzük magunkat megváltottnak, pedig csaknem kétezer éve minden karácsony a gyógyulásról és a megváltásról szóló üzenetet hirdeti? Mondjuk talán azt, hogy a világ természetesen nincs megváltva, de minden nemzedékben vannak férfiak és nők, akik a világtól váltatnak meg? De nem ez a karácsony üzenete. Mindazok, akik a karácsonyi történet keretében várják Krisztust és fogadják el az isteni valóságot, Izrael és a pogányok és az egész világ megváltásában reménykednek. Valamennyien, maga Jézus és apostolai is közeli eseménynek tartották Isten országa érkezését, az egyetemes üdvösséget. De ha ez volt a várakozás, akkor a valóság ennek nem a legteljesebb cáfolata? A kérdés olyan régi, mint a keresztyén igehirdetés maga, és hasonlóképpen régi a válasz is, amint ez bibliai igénkből kitűnik. Jézus félrevonja tanítványait, és külön beszél velük: boldognak nevezi őket, mert azt látják, amit látnak. A Messiás jelenléte misztérium, titok, amelyet nem ért és nem lát mindenki, hanem csak azok, akik Simeonhoz .hasonlóan a Sizentléleiktől kapnak rá indítást. Van az üdvösség megjelenésében valami jneglepő és váratlan, valami, ami ellentmond minden kegyes véleménynek és intellektuális igénynek. Az üdvösség titka egy gyermek titka. Megsejtette ezt Ézsaiás, ott van ez a gondolat a szibillák extatikus vízióiban és Vergilius költői látomásában, a misztériumvallások tantételeiben és azokban a rítusokban, amelyekkel új korszak születését ünnepelték. Mind úgy érezték, akárcsak az első keresztyének, hogy az üdvösség egy gyermek születésével jön el. Egy gyermek reális valóság, és mindamellett még nem az. Már benne él a történelemben, de még nem része a történelemnek. Természetéből van, ami már látható, de van, ami még nem látható. Már itt van, és még nincs igazán itt. Ugyanezt mondhatjuk el az üdvösségről is. Az üdvösség egy gyermek tér-
