Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Bornemisza Péter: Cantio optima
BORNEMISZA PÉTER Cantio optima Siralmas énnéköm tetűled megváltom, Áldott Magyar ország, tőled el távoznom; Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az fölföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély nímötök, Engöm környűi vettek az pogán törökök. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engöm el úntattak az magyari urak, Ki ízték közölök az egy igaz Istent. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Legyön Isten hozzád, áldott Magyar ország, Mert nincsen te benned semmi nagy úraság, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Ez éneköt szorzók jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az ő víg kedvében, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! A szöveg az 1613—25 között írt Vasadi kódexből. (A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumé volt; elpusztult a második világháború alatt.) 1913-ig ismeretlen. Dallama „Mindenek meghallják” szöveggel először Illyés István Soltári énekek című katolikus énekeskönyvében jelent meg (Nagyszombat 1693), csekély eltéréssel másodszor és harmadszor az 1744. évi kolozsvári és az 1788. évi debreceni református énekeskönyvben; a mostani református énekeskönyv 236. éneke.
