Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Schulek Tibor: Bornemisza Péter nyomában
24 SCHULEK TIBOR: BORNEMISZA PÉTER NYOMÁBAN éneklésről tanúskodó, a korunkbeli himnológia számára tanulságos ügy 1560-ból, tehát 25 éves korából. A másik a családja: gyermekek, feleségek, különösen a férjét több mint egy évtizeddel túlélő negyedik asszony, Gyó- tay Erzsébet. Az elsőt kissé messze kell kezdenünk. 1560-ban Bornemisza Péter Huszár Gál magyaróvári lelkésznek állott szolgálatában mint nyomtatóműhelyének szóciusza (nyomdász segédje) s talán segédlelkésze is. Amikor Huszárnak Miksa trónörökös óvári birtokáról távoznia kellett és eleget készült tenni Kassa szabad királyi város meghívásának, 1560. jan. 10-én azt írta a tanácsnak, 'hogy „van itt nálunk egy ember, aki mind a német, mind a magyar nyelvben jártas, kiváló tehetségű és már gyakorlott prédikálásban, akit könnyen vehetnék magam mellé, ha nektek úgy tetszik.” Kassán a tanács el is fogadta a magyar pap diakónusának és a következő illetményt biztosította neki: évi 16 forintot kézhez és 16 forintot élelemre, 12 köböl gabonát, 2 hordó kassai bort, 1 vágó sertést. Üjfalvi Imre az 1602. évi énekeskönyv előszavában felsorolja az addig megjelent magyar énekeskönyveket. Ott olvashatjuk, hogy „Huszár Gál bocsátott ki Isteni Dicsireteket és Psalmusokat azok közül válogattakat, mellyek ez időben az jámbor atyafiaktul szöröztettenek, anno 1560. in octavo cum dedicatoria Epistola ad Petrum Melium.” Nincsen olyan elveszett XVI. századi magyar könyv, amelynek tartalma jobban izgatta volna bibliográfusok, himnológusok, egyháztörténészek fantáziáját, amelyről több találgatás jelent volna meg, mint ez az 1560. évi, Huszár Gál féle énekeskönyv. Több tudós meg tagadta, hogy valaha is létezett volna. Én magam is megkockáztattam az 1566. évi Váradi énekeskönyv fakszimile kiadásának kísérő füzetében megírni a könyv tartalmát és énekei sorrendjét. Két-három hónappal írásom megjelenése után, 1975. júl. 24-én Borsa Gedeon megtalálta a stuttgarti Landesbibliothek-ban a sokat vitatott könyvet. Cheretec címmel volt katalogizálva és régi cseh énekeskönyvként szá- montartva. A négysoros cím utolsója: A Keresztyéni /gyülekezetben/ való isteni di-/ cheretec került a katalógusba! A könyv óriási meglepetéssel szolgált. Nem 74—75 éneket tartalmaz, ahogy én írtam, hanem 105-öt és még hozzá 45 ének dallamát is! Csak a sorrendben nem tévedtem. Az ajánlás valóban Meliusnak szól és az általános szokástól eltérően nem a nyomtatás befejezte után írták és szedték a könyv elejére, hanem mindjárt azzal kezdődött a nyomás. Huszár akkor, 1560. március 1-én nem sejthette, hogy Melius az előző évben elhagyta lutheri hitét és a helvétre váltotta. — Könyvének mintegy harmadát már Óvárt kinyomatta, majd Kassán sor került sok ottani anyag felvételére. Az utolsó résznek szánt zsoltárparafrázisoknál tarthatott a nyomtatás, mindenesetre jóval Szkárosi Horvát András vészt hozó 2. zsoltára után, amikor Verancsics Antal egri püspök Huszár Gált bebörtönöztette. A nyomtatás azonban tovább folyt, mégpedig nyilván Bornemisza Péter irányításával. Ennek érdekes nyoma található magában a könyvben. Az ún. Zajugróci névtelen által szerzett 127. zsoltárparafrázis (Mindenek meghallják és jól megtanulják) nótajelzése az 1560-as könyvben: siralmas ennekem. Ez pedig nem más, mint Bornemisza szép búcsúénekének (Cantio Optima) kezdősora: Siralmas énnéköm tetűled megváltom. Bornemisza ezt az éneket „jó Husztnak várában” szerintem 1553—56 táján, Nemeskürty szerin talán 1557-ben szerezte. Az ének hamar elterjedhetett, amiben talán a szép dallamnak is része volt. Ugyancsak meglepődhetett, amikor énekét Kas
