Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - Kulturális figyelő

94 KULTURÁLIS FIGYELŐ való összefüggésére hívta föl a figyel­met, többek között azzal is, hogy „for­dított” sorrendben, tehát igazságosság­ról és békéről beszélt, nyitott fülekre talált, mert számos értékelés emlékez­tet rá (Hafenbrack, Lutherische Mo­natshefte 1983, 9, 360; Eduard Lohse, Lutherische Monatshefte 1983, 10, 444). Az elérhető sajtóban, mely magától értődőén csak töredékes lehet, feltű­nően nagy teret foglalnak el a női szempontból, nők által készített értéke­lések (Irmela Koerner, Lutherische Welt-Information 1983, 35; Constance Parvey, Lutherische Welt-Information 1983, 36; Johanna Linz, Lutherische Monatshefte 1983, 10, 441—442). A nők tudatosan törekedtek arra, hogy képvi­seletük részaránya növekedjék és ebben jelentős sikereket értek el (Amszterdam 1948: 6 százalék, Vancouver 1983: 29 százalék), hiszen még kelet-európai ortodox egyházak is delegáltak nőket a világgyűlésre. Ügy látszik azonban, hogy nemcsak hozzáértés tekintetében jelentenek kihívást a férfiak által kor­mányzott egyházakban, hanem azzal is, hogy a kérdéseket női szemmel és men­talitással közelítik meg: „Csak szerető és szolgáló hatalom képes megváltoz­tatni a világot” — írja erről Johanna Linz —, de „a nőknek is nehéz ezt az új stílust saját maguk számára fölfe­dezni és benne kitartani”. Visser’t Hooft egykori főtitkár szerint az ökumené kritikus szakaszában van és a klíma jelenleg nem kedvez a feleke- zetközi együttműködésnek (idézi Wal­ter Wolf, Lutherische Welt-Information 1983, 35), a Hit és Egyházszervezet Bi­zottság által kidolgozott és az egyhá­zak elé terjesztett ún. „Lima-jelentés” (magyarul megjelent: Theologiai Szem­le 1982, 6, 321—338) és az ennek alap­ján készült liturgia mégis alapvetően hozzájárult valamennyi értékelés sze­rint ahhoz, hogy növekedjék a megér­tés és az együttműködési készség a kü­lönféle tradíciókat képviselő delegátu­sok között. E dokumentumok hazai egyházaink részéről is tudományos teológiai és gyülekezeti szinten egy­aránt alapos tanulmányozást és figyel­met igényelnek. Feszültségek, súlyos ellentétek vagy megoldhatatlannak tűnő konfrontációk megszűnésével számolni bizonyára illú­zió lenne bárhol is ezen a világon. Az egyházi élet és az ökumenikus mozga­lom sem kivétel. De nem mindegy, hogy a különböző közösségek ezeket a feszültségeket hogyan élik át, hogyan viselik és hogyan igyekeznek megoldás­ra vinni. Az Egyházak Világtanácsa vancouveri nagygyűlése ebből a szem­pontból, ha nem is mértékadó példa, de talán valóban reménytkeltő szikra. Reuss András

Next

/
Oldalképek
Tartalom