Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
kulturális figyelő 85 majd Thurzó György és Szaniszló nádorsága idején egyre erősödő evangé- likusság a század elején tartotta első egyházszervező zsinatait. A bécsi béke és e zsinatok eredeti okmányai mellett sokak számára újdonságként hatottak azok az okiratok és albumok, amelyek Thurzó György Imre fia wittenbergi rektori működésének ránk maradt emlékei. A Nádasdy család rekatolizálása után — amelynek előzményeit ritkán látott kézirat: Esterházy Miklós nádornak Nádasdy Ferenccel folytatott, vallási tárgyú vitakötete őrizte meg számunkra — nagy vérveszteség érte az utóbb Habsburg-ellenes politikai, vádakkal terhelt magyarországi evangélikusságot. Thurzó György unokájának, Thököly Imrének a vallásügyi szerepe ezért ás volt nagy jelentőségű, s nem véletlen, hogy egy felvidéki mesternek a „gyászévtized” végén, 1682-ben készített rézmetszetén — Thököly apotheózisán — az evangélikus hadvezér jobbján Luther Márton áll. A fölöttük levő angyal Luthernek pálmaágat, Thökölynek koronát nyújt. A harmadik alak révén Thököly úgy jelenik meg a képen mint a lutheri tanítás védelmezője. Rajta kívül fontos szerep jutott az evangélikusság támogatásában a Witt- nyédy, Osztrosith és Petrőczy családoknak. A kiállítás további egységei részben az evangélikus városi kultúra néhány jelentős személyiségének emlékeit mutatták be, részben pedig az evangélikus iskolai kultúrát, például az iskolai használatra szánt Eperjesi Graduált. Látványos fejezt volt az egyház élete című egység, amely a gyülekezetek és a lelkipásztori szolgálat hazai területén ránk maradt korabeli evangélikus vonatkozású írott, nyomtatott s főként liturgikus tárgyait tartalmazta. Az ötvösremekek főként Sopron, Győr és Fel- péc, az óntárgyak Sopronbánfalva, Balf és Mérges, a szebbnél szebb hímzésű ol- tárterítők és úrvacsorakendők pedig Nemescsó, Gyönk, Garamszeg és Besztercebánya művészetét tárták — zömében első ízben — a nagyszámú látogató elé. Fabiny Tibor „ .. .az egyház hitében gyökerező személyes hitvallások” Prőhle Károly: Luther Márton négy hitvallása A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya. Budapest 1983. A Luther-év hazai kiadványai közül az egyik legértékesebb, standard műnek ígérkező alkotását tartjuk kezünkben Prőhle Károly munkájában. Külső formájával éppúgy, mint a bevezető részben kiválóan eltalált alaphangjával elemi erővel ragadja meg az olvasót. Már a könyv közepén járunk, amikor észrevesszük, hogy alapjában véve dogmatikai, rendszeres teológiai anyagot olvasunk. Az Evangélikus Teológiai Akadémia rendszeres teológiai professzorának művét mindenekelőtt az jellemzi, hogy különös tekintettel van fordításban is, anyagrendező munkájában is a mai olvasóra. Mindezt nem azzal éri el, hogy valamiféle iskolás ízű közvetítést alkalmaz, hanem azzal, hogy áttekinthetőségre törekszik, és logikus egységekre bontva közli az eredeti szöveg bizony nagyon nehezen áttekinthető és a legtöbb esetben a középkor dogmatikai stílusának megfelelő, alig megfogható, óriás egységét. Alapművet adott közre Evangélikus Egyházunk ezzel a könyvvel. Merésznek is mondható a választás, hogy épp ez a négy lutheri irat került egy kötetbe 1983-ban (A keresztyén ember szabadságáról, A kis káté, A nagy káté, A keresztyén hit főtételei). A fordító a bevezető részben erről így vall: „Az első lényegretörően alapvető, a második tömören tanító, a harmadik szemléletesen magyarázó, a negyedik harciasán tárgyaló. És mégis tartalmilag mindegyik ugyanaz: hívő bizonyságtétel arról, hogy ha megtérünk és Isten felé fordulunk, mert Isten megragadott minket, akkor Isten még egyszer meg
