Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
78 KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA keseredett, elbizonytalanodott, békétlen vagy örömtelen embertársunk számára. Mindenekelőtt tudjuk azt, hogy semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna, ezért nem hajszolódunk, nem törekszünk arra, hogy gyermekeinknek anyagi javakait biztosítsunk. Tudjuk viszont, hogy ennél sokkal többet adhatunk nékik, kincset, ami romolhatatlan, utat, ami biztos* fundamentumot, amire felépíthetik életüket hitben és reménységben a Krisztus Jézusban, Gyermekeink tanítgatása mindkettőnk számára sok örömet és tanulságot is jelentett, hiszen Isten rajtunk keresztül is sok mindenre nagyon konkrétan rá tudott mutatni a mi életünkben. Életünk úgy alakult, hogy bár mindketten művészek vagyunk, hosszabb- rövidebb ideig az alkotómunka mellett tanítással is foglalkoztunk. Ezzel Isten nemcsak biztosabb megélhetést* hanem lehetőséget Is adott más gyerekekkel való törődésre is. A fiatalok számtalan gyötrődése, megválaszolatlan kérdése hozzánk került, így imában Isten elé tudtuk vinni problémáikat, tudtunk velük szeretetben és megértésben beszélgetni, amire igen nagy szükségük van a gyerekeknek. Én különösképpen évekig olyan helyen dolgoztam, ahol igen sok hátrányos helyzetű, cigány származású és nehezen nevelhető tanuló volt, és tudom, hogy nem az, amire tanítottam őket, hanem, ahogy velük együtt voltam, ahogy megérteni, szeretni és segíteni tudtam őket, az volt az én szolgálatom közöttük. Tudtam, hogy nekem csak egyetlen mércém lehet; Jézus megbocsátó szeretete. Persze ezt így Sommázva leírni könnyű, de a valóságban ez naponkénti elcsüggedéseket, reménytelenségeket, harcokat és elfáradásokat jelentett. De a naponkénti igeolvasás és imádkozás mindig újból erőt és tanácsot ad. Ez az a forrás, ami a keresztyén életvitelhez erőt ad, mert a magunk akaratereje, erkölcsi meggyőződése és igazunk bizonygatása felesleges erőlködés, hiszen ezen az alapon sok becsületes és jószándékú ember küszködik körülöttünk, s még sincs belső békességük, biztos támaszuk és igazi maradandó örömük. A szomszédunkban lakott egy kedves öreg néni, aki mindig azt mondta — olyan jó bemenni hózzátók, mindig meghitt, nyugodt légkör van nálatok. Pedig ez nem is egészen igaz, hiszen a mi gyerekeink is veszekednek egymással, vitatkoznak velünk, mi is szoktunk fáradtak és türelmetlenek lenni, de az Isten és egymás előtti nyitottság és őszinteség légköre teheti aat, hogy mindig új örömöt találunk munkánkban, egymásban és közös szolgálatunkban. Művészházaspár
