Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Fabiny Tamás: Isten kommunikációja a világgal
72 FABINY TAMÁS: ISTEN KOMMUNIKÁCIÓJA jéták viszik! Ezt a daganatként terjedő betegséget így hívják: manipuláció. Eszköze lehet a bőség és a szűkösség egyaránt. Az előbbire főleg a nyugati világban találunk példákat: hírek ravaszul összeállított dömpingjével kábítják el a befogadót, ám a vezérelv nem a tiszta és teljes igazság közlése; hanem a szenzáció, s a mögötte meghúzódó üzleti érdek. A „szabad sajtó”- ként propagált kommunikáció valójában e profitközpontú szemlélet rabja. Mi, a magunk világában ezzel szemben vékonyabban csordogáló hírekkel kell, hogy beérjük, s a zsilipkezelőket olykor mintha túlzott óvatosság vezérelné. Mintha attól félnének, hogy az ügyetlen kis gyermeket, a társadalmat majd magával ragadná az ár. E .„gyermeket” meg akarják óvni a képzeletét fölöslegesen izgató hírektől, s az éretlensége miatt rá annyira veszélyes hatásoktól. Csakhogy társadalmunkban talán éppen emiatt kapnak oly gyorsan lábra újabb és újabb rémhírek és éppen hihetetlenségük miatt hihetőnek tartott történetek. A kommunikáció az ember alapvető jogai közé tartozik: befogadás és közlés terén egyaránt. A közlésváltást lehetővé tevő duplex kommunikációs csatornára van szükség társadalomban és egyházban egyaránt. Megfelelő visszajelzések lehetővé tételével és e lehetőség fel- használásával szélesíteni lehetne a demokratikus kereteket. Az egyházak éppen ezen a területen tehetnek valamit beteges kommunikációnk gyógyulásáért. Hadd utaljunk e helyen csupán a protestantizmusnak arra a nagy lehetőségére, amelyet az „egyetemes papság” elve teremtett. Ennek lényege, hogy minden hivő közvetlenül, az antidemokratikus hierarchia kiiktatásával állhat Isten elé. Ugyanakkor Isten kommunikációja is közvetlenül — a Biblián keresztül, s nem sokak „féltő” és elfogult értelmezésében — érheti el őt. Kétségtelen, hogy ez az elv a gyakorlatban kockázattal jár, hiszen önkényes és zavaros értelmezések is származhatnak belőle —, de ez a tanítás bízik az ember nagykorúságában. Akárcsak a demokrácia. Talán kitűnt az eddigiekből, hogy témánk szempontjából is milyen gazdag könyv a Biblia. Befejezésül már csak két bibliai történetre, két világméretű kommunikációs eseményre szeretnénk utalni. Az emberiség hajnalán égig érő épületet akartak felállítani: Bábel tornyát (1 Móz 11). önteltségük és nagyravágyásuk büntetéseként Isten összezavarta az emberek nyelvét, hogy ne értsék egymást. A pünkösdi eseményben (ApCSel 2.) ennek éppen az ellenkezője történik: az apostolok szavát minden idegen a maga nyelvén hallotta. A Szentlélek kitöltésével rendeződik a kommunikációs zavar. A bábeli toronnyal az ember nem ért el az égig, de pünkösdkor az Isten elért a földig. Az egyház, amely azon a napon született, ezért lehet mindmáig a prófétákhoz és Jézus Krisztushoz hasonlóan Isten Bábeltől pünkösdhöz vezető kommunikációjának eszköze. Szubjektív, szakrális befejezés „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek ...” (Jn 1,1—5).
