Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Káldy Zoltán: A rakéták árnyékában
KÁLDY ZOLTÁN A rakéták árnyékában Ez az írás 1984 január közepén született. Nem tudhatom, mi lesz a világhelyzet ez év tavaszán, amikor a cikk napvilágot lát. Nem valószínű, hogy a helyzet sokat változna. A néhány nap múlva kezdődő stockholmi leszerelési és bizalomerősítő konferencia tehetne valamit, de hogy tesz-e, azt ebben a pillanatban nem tudhatom. Majd elválik. Nem szokás, hogy egy cikkíró rögtön írása első soraiban leszögezze a megadott témával kapcsolatos álláspontját. Általánosabb, hogy hosszú — sokszor áttekinthetetlen — fejtegetés után összegezi álláspontját. Én már most kimondom, hogy a nukleáris fegyverek és rakéták „ügyében” senkinek sem érzem magamat „elkötelezettnek”, egyedül Istennek. Ennek következtében a „rakétavitában” sem adok senkinek igazat, csak Istennek. Ez nálam Isten igéjéhez kötött lelkiismereti kérdés. Luthertől pedig azt tanultam: „Nem tanácsos a lelkiismeret ellen cselekedni.” Így aztán a nukleáris fegyverekkel és rakétatelepítésekkel kapcsolatos álláspontom számomra „status confessionis” kérdése. Ezek után kimondom: mivel Isten az általa teremtett világot a sajátjának tekinti („Az Űré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” Zsolt 24, 1), és azt az emberi bűn ellenére fenn is tartja, és mivel egyben Ö az élet és a béke Istene, ugyanakkor a nukleáris fegyverek az egész föld és minden élet elpusztítását teszik lehetővé, azért ellene vagyok minden nukleáris fegyvernek és minden nukleáris rakétának. Hitből fakadó meggyőződésem szerint nemcsak a nukleáris fegyverek „bevetése” bűntény, hanem előállításuk, gyártásuk, raktározásuk, a velük való fenyegetés is! Ezzel együtt bűntény a nukleáris fegyverek tartása „elrettentés” céljából. Bűntény a „korlátozott” nukleáris háború. Bűntény az „első csapás”. Bűntény azért, mert Isten akaratát áthágja, az Isten számára lefoglalt — tehát „szent” — emberi életet elpusztítja, és a békét — amely Isten egyértelmű akarata — megtöri. Ezért meggyőződésem szerint a nukleáris fegyverek gyártását és fejlesztését meg kell szüntetni, a már „legyártott” fegyvereket meg kell semmisíteni, és a világot mindenféle nukleáris fegyvertől — rakétáktól — meg kell szabadítani. Ha ezt sürgősen nem tesszük, a fegyverek fölénk kerekednek, diktátoraink lesznek és „maguktól” fognak elsülni. Lelkiismeretem nem engedi, hogy ebben a kérdésben bárkitől bármilyen ellenérvet elfogadjak azon a címen, hogy „mindez szép de nem reális”. Ha ez nem reális, akkor már csak az reális, hogy feltartózhatatlanul jön a nukleáris háború és vele együtt Petőfi „örült”-jének lázálma valóra válik: „Még várok holnapig /
