Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Fabiny Tamás: Isten kommunikációja a világgal
68 FAB ÍNY TAMÁS: ISTEN KOMMUNIKÁCIÓJA néhez, találjon vele újra közösséget. A kommunikáció ilyen helyreállítása a bibliai kommunikáció célja. c) A próféták a közvetítést mindkét irányban végzik (duplex kommunikáció, szemben a szimplexszel), tehát a nép érdekében is közbenjárnak Istennél, sőt maguk is perelnek, vitatkoznak Istennel — különösen Jeremiás. d) A próféták népük közösségében éltek: ezért érthette meg az adott kultúrkör mondanivalójukat. A hasonlatok, példák a keleti ember mindennapjait idézik. Ebben rejlik a próféták ellentétes fogadtatásának magyarázata: amit a címzett viszonylag könnyen megérthetett, azt a kívülálló — éppen a beavatottság hiányában — ostoba zagyvaságnak tarthatta. Ezért tekintették a prófétákat, sőt később magát Jézust is excentrikusnak, nemegyszer bolondnak. Mindez az üzenet kódolt jellegéből következik. (A kódolt jelek mindennapjainkat is átszövik. Egy berregő csengőnek önmagában pl. még nincs funkciója, de más-más jelentést hordoz a diák számára tanítás végén vagy hajnali ébresztésként vagy az 50-es évek ,,csengő-frász”-át idézve.) A próféták nem csupán a kódolt üzenetet adták tovább, hanem általában annak feloldását, értelmezését is. Persze végsősoron a próféciákat megérteni csak hit által lehet. e) Világunkban, amelyre a „fogyatékos”, a gyakran hitelét vesztett kommunikáció nyomja rá a bélyegét, példa lehet a próféták hűsége, amellyel az általuk közvetített üzenet hitelét őrizték. Ezért álltak szüntelen harcban a hamis prófétákkal, ezért vállalták sokszor alkatuk ellenére is az ítélet- hirdetés hálátlan feladatát, s nem ritkán a mártíromságot is. Isten kommunikál — Jézus Krisztuson keresztül „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk” — hangzik a már korábban is idézett mondat egésze (Zsidó 1,1). Az tehát, hogy — és ahogy — Isten Jézus Krisztusban megszólalt, az ő kommunikációjának egyedülálló módja. Sem őelőtte, sem őutána nem közli így üzenetét Isten. Ez az egyedülállóság Jézus személye titkából következik: ő valóságos Isten és valóságos ember. Tökéletes tolmács, aki teljesen otthon van mind az isteni, mind az emberi „nyelvben”. Két irányban fordít — duplex kommunikáció —, hiszen rajta keresztül szólít meg és vált meg bennünket Isten, ugyanakkor miértünk is közbenjár az Atyánál. Igazán jellemző, hogy a Jézusban meglevő isteni és emberi természet viszonyának megjelölésére a communicatio idio- matum (tulajdonságok közlése) kifejezés használatos. Jézus szerepe abban is egyedülálló, hogy ő — önálló isteni személyként — egyidejűleg a közlésadó, a kommunikációs csatorna (Isten eszköze, medium) és maga az üzenet (Message — vö. 1 Kor 1,23: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük”; Csel 8,23: Fülöp az etióp kincstárnoknak „az írásnak abból a helyéből kiindulva hirdette Jézust”). Ezért az általa hordozott üzenetet és az ő személyét döntően meghatározza az a tény, hogy Isten őt szeretetből küldte (Jn 3,16: „úgy szerette Isten a világot...”) — ezért üzenetének és személyének lényege : a szeretet. Érvényes Jézusra mindaz, amit a prófétákról mondtunk az üzenet hitelének megőrzéséről. Ha ezt kockára tenné, vele együtt a közlésadó, vagyis Isten hitele, becsülete, igazsága is megkérdőjeleződnék. E következetes magatartása miatt tűnt Jézus — a kódolt, de sokszor még a feltárt üzenetet is
