Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - Fabiny Tamás: Isten kommunikációja a világgal

FABINY TAMÁS Isten kommunikációja a világgal Szubjektív, profán bevezetés Hadd kezdjem néhány látszólag személyes vonatkozással ezt az írást, ame­lyet az 1983-as év utolsó napjaiban vetek papírra. Az ENSZ ezt az esztendőt a kommunikáció évének nyilvánította. De ez számomra most összemosódik egy korábbi év jellegével, amikor is figyelmünk a fogyatékosokra irányult. 1983 ugyanis: a fogyatékos kommunikáció éve volt. Akárcsak a korábbiak. Miben áll ez a fogyatékosság? Látszólag apróságokban, valójában hús­bavágó kérdésekben. Ötletszerűen csak néhány példa. Tizenöt év körüli srácot hívogatok konfirmációs oktatásra vagy ifjúsági bibliaórára, próbálom érdeklődését felkelteni. „Nem kell a rizsa” — vág közbe szemernyi durva­ság nélkül, szinte barátsággal. „Nem kell a rizsa.” Egy nemzedék jelmondata, hogy őket ne etessék mindennel, meg hogy túl sok a körítés — a „rizsa” —, s kevés a lényeg, a husi. Lehet, hogy ez a fiú nem is alaptalanul mondta ezt. Meg aztán feltűnően sovány volt: talán a KISZ főztjét éppúgy visszautasí­totta, mint az egyházét. Nem kell a rizsa — a kommunikáció éve van. Más. A TV-ben Soltész Rezső énekel: „kara-kara-kara, kara-kara-kara-kumm”, s még néhányszor megismételve. A közönség tombol, tehát biztosan érti az eszmei mondanivalót — a kommunikáció éve van. Más. A hírek végén köz­ük a rádióban, hogy nincs influenzajárvány. Megijedek, hiszen egyezményes jelrendszerünk szerint ez azt jelenti: kezdődik a járvány. Értem én, értjük mi a közlést — a kommunikáció éve van. Más. Amerikában egy tizenéves kislány hamiskás mosollyal kísért borzadással mondta nekem: szerinte az én országomban, ha tartanak is istentiszteletet, katonák ronthatnak be a templomba, és lőhetik halomra a hivőket. A kommunikáció éve van. És vala­hol nagy baj. Súlyos beteg a mi szeretett kömmunikációnk, valami komoly fertőzést kaphatott. Tiszta, még fertőzetlen forráshoz kell hát sürgősen visz- szamennünk, hogy abból meríthessünk példát. Ezt a mintát abban látom, ahogy Isten kommunikál a világgal. •V ' " A*. Isten kommunikál — a prófétákon keresetül Isten kommunikációja —■ divatos állítás, igazi mai nyelven. Ám nagyon régi igazság. „Régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a prófé­ták által” — olvashatjuk á Zsidókhoz írt levél legelső mondatában. Az isteni nyelvet le kellett fordítani emberi nyelvre, az isteni magasfeszültséget em­ber számára elviselhetővé kellett transzformálni. Ezt a feladatot végezték

Next

/
Oldalképek
Tartalom