Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Dévai Mátyás egy ismeretlen levele?
IUTOÓKNÉ SZÁL AY ÁGNES: DÉVAI LEVELE? 23 alig egy oldalnyi szöveget alkot.10 A terjedelmes tevelet csak júniusban keltezte, azaz zárta le, de részleteiben megformálta már jóval korábban is. Ezt a kortárs levelezésekből tudjuk, ahol az ügyet sokszor érintették. Talán egy ilyen korábbi változatot kaphatott tőle Dévai is. Amint előre sejtették, a többfelé lemásolt Luther-irat körül föllángolt a harc. Melanchthon sem értett egyet a megfogalmazással, de a békesség kedvéért ezúttal sem állt elő nyíltan ellenvéleményével. Baráti levelezésében sokszor visszatért rá, még többet vitathatták otthonában, a hozzá közelállók társaságában. Dévai megszerezhette Luther véleményét, és talán Petreiusszal is tárgyalt a kinyomtatás ügyében, de ugyanakkor a Melanchthon házában tapasztalt szabad viták szelleme sem volt idegen tőle. Véleményét itthon is elmondta. Akadt azután, aki az ügyről Luthert is tájékoztatta. Csak az ő válaszlevelét ismerjük, amelyben azt írta az eperjesi egyháznak, hogy ő az úrvacsoratanán nem változtatott, Dévai, akit odakint nagyon becsülnek, tőlük ilyesmit nem tanulhatott. Hozzáteszi még, hogy Melanchthon felől sincsenek kétségei. Ez utóbbi mondat bizonyítja, hogy Dévai itthon megemlítette Melanchthon nevét, amikor az úrvacsoratan különböző értelmezéseit, de legalábbis a Lutherétől eltérőét tárgyalták. Ez lehetett az a bizonyos „média sententia”, amelyet a kortársak tőle hallottak, majd hallomásból terjesztettek, amelyről azonban Dévainak soha egyetlen sorát sem látta senki. E tekintetben Sólyom Jenő véleményét kell megszívlelnünk, aki arra figyelmeztetett, hogy a XVI. század elején ezek a kérdések még jóval nyitottab- bak voltak, mint később, még vitatkozni lehetett róluk, és Dévai, aki korábban is önálló gondolkodónak mutatkozott, valószínűleg ebben a kérdésben is a saját, maga formálta véleményét hangoztatta.11 A Melanchthonnak írt, megcsonkított, keltezés és aláírás nélküli levél vizsgálatával Dévai Mátyásról alkotott képünk vált árnyaltabbá. És ha az írásról bizonyosan nem is állíthatjuk, de fönntartásokkal mégis azt gondoljuk, hogy szerzője Dévai volt, segítséggel vetette azt papírra. Tudtunk eddig is a reformátor nyomorult állapotáról, majd az évek múltával talpraállt prédikátor lendületes munkálkodásáról, de ami e kettő között történt, a lelki válságból az apostoli küldetéstudat újraéledéséig, arról ez a levél vall. Tanú- bizonysága annak, hogy hogyan adta vissza Wittenberg Dévai Mátyást a magyar reformációnak. JEGYZETEK 1. Catalogue of additions to the manuscripts in the British Muzeum in the years 1854—1860. Photogr. repr. 1965 (1875). Add. 21524 f. 18 r. 2. MPEA 11 (1927) 52—54. 3. Luther előszavával a beszédeket Monner meg is jelentette: WA 54, 12—13. 4. Századok 1899. 523. 5. Bottá István: Dévai Mátyás és Serédi Gáspár. Ddakónia 1979. 2. sz. 72—79. 6. Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. Bp. 1933. 114. 7. Sólyom Jenő: Dévai Mátyás tiszántúli működése. Egyháztörténet UF 2 (1959) 193—217. ItK 1960. 66—67. S. Történelmi Tár 1880. 10—12. 9. Franki Vilmos: Réwai Ferencz nádori helytartó fiainak hazai és külföldi iskoláztatása. Pest 1873. 63. 10. WAB 10, 197—208. és 328—333. 11. Sólyom Jenő: Luther... 125.
