Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Harmati Béla: Mivel foglalkozik a Lutheránus Világszövetség genfi központja?
M HARMATI BÉLA: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG a Tanulmányi Osztály tanulmányoz, a többiek pedig végrehajtanak valamit az ajánlásokból. Példaként hadd idézzünk egy tanulmányi programot. Számos afrikai tagegyház kérte a Tanulmányi Osztályt, vizsgálja meg, hogy az egyház milyen szerepet tölthet be az újonnan alakult államok nemzetépítésében. A Zimbabwei Evangélikus Egyház vállalkozott egy nemzetközi tanácskozás meghívására; a konferenciára 1982 szeptemberében Bula- wayóban került sor. Előzőleg a Tanulmányi Osztály 1981-ben Genfbe nemzetközi előkészítő tanácskozást hívott össze. Ezen a tanácskozáson meghatározták a főtémát és a melléktémákat, valamint kijelölték a meghívandó egyházakat és a szakelőadókat. Tizenhét ország egyházait hívták meg, elsősorban Afrikából, de Ázsiából is ott voltak India és Indonézia, valamint Brazília, Kanada, az Egyesült Államok, az NDK és az NSZK, Svédország és Magyarország képviselői. Az előkészítő tanácskozás fölkérte a meghívott országok egyházait, hogy alakítsanak munkacsoportokat ökumenikus közreműködéssel és az egyházban tevékeny nők bevonásával, és mérjék föl, milyen kérdések adódnak azokban az országokban, ahol különböző nyelvű, különböző törzsekhez tartozó, sokszor egymással ellentétben álló vallási és kulturális érdeklődésű emberek kerültek egy új államba, és a nemzetépítés feladata, a nemzeti egység megteremtése előtt állnak. Azután mindegyik ország egyházai beszámoltak a konferencián és meghívott szakelőadók segítségével megvitatták a kérdéseket. A zimbabwei kormány érdeklődését az is mutatta, hogy a kulturális miniszter meglátogatta a konferenciát és előadást tartott. Ebben nagyra értékelte az egyházak lehetőségeit a nemzeti egység megteremtésében. A konferenciáról kiadott beszámoló segítségével az egyes országokban a munka tovább folyik. Zimbabwéban a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztálya igen jelentős mértékben hozzájárult a függetlenségi háború után az újjáépítéshez. Az Egyházi Fejlesztési Segély keretén belül évente nagy összegeket fordítanak nevelési, egészségügyi és mezőgazdasági célokra. Így az országban tevékenykedő nemzetközi világszövetségi stáb tagjai is ott voltak a megbeszéléseken, és a Világszolgálati Osztály munkája mellett és annak kiegészítéseképpen a szellemi-spirituális, kulturális-világnézeti nemzetépítésben segédkeztek. A Világszolgálati Osztály munkája A Világszövetség 1947-ben alakult, és a második világháború sötét árnyéka magyarázza, hogy a Világszolgálati Osztály a legrégibb osztály. Ma tevékenysége annyira kiépült, hogy a legnagyobb segélyszervezet a világon, amelyet nem támogat kormány. A Lutheránus Világszövetség segélyszervezetének első feladata a működési irányvonal szerint, hogy a tagegyházakat segítse, ezt a feladatot azonban mindenféle emberi nyomorúság, éhezés, szükség leküzdésére irányuló erőfeszítéssel is összekapcsolja. Azaz a világszolgálat munkatársai nem azt keresik egy adott helyzetben, hogy ki az evangélikus, hanem azt, hogy ki a rászoruló. Különösen is érvényes ez az elv az ún. elsősegélyprogramokban, ahol például földrengés, árvíz vagy más természeti katasztrófák után gyors segítségre van szükség.
