Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Paul Althaus: A keresztyén igazság. Részletek műveiből
PAUL ALTHAUS: A KERESZTYÉN IGAZSÁG 47 hiánya, hanem Isten teremtő csodája tette Jézust bűntelen kivétellé, noha Ádám nemzetségéből származott. Ha viszont a bűntelenség attól függene, hogy Jézus a nemi aktus és az azzal járó gyönyör nélkül fogantatott, akkor az lehet a válasz: a libido nem nagyobb mértékben bűnös, mint az ember többi természetes ösztöne és funkciója. A foganás és szülés nem azáltal válik máris tisztává, hogy nem fűződik hozzá nemi aktus és kéjérzés. Akkor már tovább is kellene mennünk, s a római egyházzal, Mária tökéletes tisztaságát tanítanunk. Az viszont végtére is olyan posztulátum, amelynek semmi köze az evangéliumhoz. A Jézus tisztasága másmilyen szövésű, nem olyan, mintha annak köszönhetné létét, hogy anyja tiszta volt egészében, foganásában és szülésében pedig különösképpen. így semmi tekintetben sem állíthatjuk, hogy a szűztől születés nélkülözhetetlen volna a Fiú emberré léteiéhez, az új ember létrejöttéhez. Ha mégis megtörtént és így mondja nekünk az írás, akkor azt csak úgy érthetjük mint Isten adta jelt, mely ha- sonlatszerűen azt hivatott közölni velünk: amiképp Isten Jézus létrejöttében áttörte azt a rendet, amely szerint keletkezni szokott az emberi élet, személyében úgy töri át Jézus az emberiség Ádámtól kezdődő bűnös összefüggését; itt van az új ember, Isten újat kezdett. Csupán jel és példázatszerű utalás a szűztől születés, nem pedig Isten új teremtésének reális feltétele: Istennek nem volt szüksége arra, hogy ezt az utat válassza. Ezért a natus ex virgine („született Szűz Máriától”) nem „üdvtény” rangú. Ezért elviselheti az egyház, ha ezt a pontot kérdésesnek tekintik és különféleképpen ítélik meg. Még egyszer emlékezetünkbe idézzük, hogy az őskeresztyénség- nek csak egy része beszél Jézus apa nélküli nemzéséről. Ez nem tartozott hozzá a legrégibb igehirdetéshez és a legkorábbi hitvalláshoz. Semmiképp sem állítható tehát egy vonalba Jézus feltámadásával. A feltámadás az egyház alapja és igehirdetésének lényegi tartalma. Sohasem volt olyan krisztushirdetés, amely ne lett volna húsvéthirdetés, soha olyan krisztushit, mely nem volt húsvéthit; volt azonban krisztushit és bizonyságtétel a szűztől születés nélkül. Ami az akkori időre érvényes, ma is jogosult. Mert a szűztől születés történetiségére párhuzamosan mondott igen és nem még nem töri meg a közös hitvallást a testté létei csodájáról. Ez a csoda abból áll, hogy Isten az emberiség bűnös családfájának összefüggésében — hiszen ez az összefüggés mindenesetre fennáll — megteremti az új embert, Fiát emberré teszi. Itt egyszerre van összefüggés és áttörés; az emberektől származó Jézus, aki ugyanakkor mégis az új ember, „sem atyja, sem nemzetsége” (Zsid 7,3). Ez a csoda sejteti, hogy a natus ex virgine jel; ezt a csodát vallja az is, alki számára a szűztől születés nem történeti. Jézust más emberektől eltérően egészen Isten Lelke határozta meg (Lk 1,35); ennyiben Isten az „Atyja” és „Szentlélektől fogantatott”. Ennek képies kifejezéseként tiszteletben tarthatja az egyházi hitvallás „született Szűz Máriától” tételét az is, aki a történeti kérdésben kritikusan ítél, anélkül, hogy a fenti értelemben valótlanságot vallana. Jézus feltámadása [...] A legrégibb húsvéti hitvallás és tanúság két pilléren nyugszik r a megjelenéseken és az üres síron. A két tény összetartozik. Számunkra és ma is. Hiszen tudjuk: a halálból való feltámasztás új, testi elevenségre nem jelenti azt, hogy a sírba tett holttest újraéledt — s egyben persze átváltozott
