Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Ulla Hauhia: Képes Géza portréjához
ULLA HAUHIA: KÉPES GÉZA PORTRÉJÁHOZ 41 Szonett Suomihoz Mint szerelmes, kit vak sorsa kötöz s nem láthatja a kedvest éveken át; vágy tépi, marja — bámul a ködös távolba s ír, ír, koptatja a pennát; s a hosszú levelek csak örökös szomját szítják s átszenved száz gyehennát; reménysugárt gyűlni semerre sem lát, de bízik még és csititja nyűgös szivét: így feszül minden idegem feléd — nem tudlak elérni, de nem nyugszom, Suomi, nem mondok le rólad! Véremben délceg fenyőid dalolnak s kék vizeid hívnak csillogva — holnap megpihenek már meleg sziveden . .. (Ének meredek parton című kötetben) Amikor aztán újra mód nyílt utazásokra, nemcsak ő kereste fel újból északi hazáját, hanem meglátogatták őt is régi finn barátai. Minden fiatal finn költőnek, irodalomtörténésznek is nagy öröm és megtiszteltetés, amikor kinyílik előttük Képes Géza rózsadombi otthonának ajtaja. Tudják, hogy ő a skandináv írókon kívül egyetlenegy külföldi tiszteletbeli tagja a Finn Irószö vets égn ek. A finn irodalom magyarországi megismertetése érdekében végzett munkájáért a Finn Köztársaság elnöke 1967-ben a Finn Oroszlán Lovagrend első osztályú érdemrendjét adományozta Képes Gézának. A finn tudományos világ pedig azzal tisztelte meg, hogy a Helsinki Tudományegyetem Bölcsészeti Kara 1977-ben díszdoktorává avatta. A finn akadémiai hagyomány szerint a doktori kalap mellé díszkard is járt, amelyet Képes Géza oly nagy becsben tart, hogy szobájának falára Petőfi Sándor képe mellé függesztette