Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Ulla Hauhia: Képes Géza portréjához
ULLA HAUHIA: KÉPES GÉZA PORTRÉJÁHOZ 59 finn műfordításai ez idő tájt a Pesti Hírlap — Kosztolányi Dezső szerkesztette — vasárnapi mellékletében jelentek meg. Saját verseinek első kötete (Márványba véslek) 1933-ban, az első műfordítás-gyűjteménye (Napnyugati madarak. Cserépfalvi) 1937-ben jelent meg. így indult Képes Géza költői pályája. Ma már több, mint harminc kötetét tartjuk számon, melyek részben saját verseit, részben műfordításait tartalmazzák. Az egyetemi diploma megszerzése után mint magyar—német szakos tanár visszatér Sárospatakra 1933-ban. Onnan 1940-ben Budapestre jön, s a második világháború éveiben a Honvédelmi Minisztérium polgári alkalmazottjaként mint angol—francia—finn fordító dolgozik. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban. Ugyanebben az évben megismerkedik későbbi feleségével, Irénnel, aki annyi költői vallomás ihletője, verseinek első kritikusa, a biztos pont mind a mai napig Képes Géza életében. 1946-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályára kerül, amelynek néhány év múlva vezetője lesz. 1954-ben ő szervezi meg a Magvető Könyvkiadót, 1956-ban a Magyar Írószövetség titkárává választják. 1958-tól 1969-ig pedig a MTA Irodalomtörténeti Intézete Világirodalom Osztályát szervezte ill. vezette. Életrajzi adatokat könnyű felsorolni, de mennyi küzdelem, lelkesedés és csalódás rejtőzhet a száraz tények mögött Képes Géza életében is. Ebből az alkotó életből, személyiségből most csak egy jellegzetes vonást szeretnénk itt kiemelni, amely költészetében is felvillan: a finn inspirációt. Képes Géza nyelvtudása szinte legendás. Közismert, hogy időbelileg és földrajzilag oly nagy távlatokat átölelő műfordításait mindig eredeti nyelvből készíti el — akár perzsa legyen a nyelv, akár mongol, akár ó- vagy újgörög, az ismertebb európai nyelvekről nem is beszélve. Előbb esett már szó a finnugor nyelvek alapos ismeretéről. Amikor egyszer baráti társaságban faggatták, végül is hány nyelvet tud, kénytelen-kelletlen elkezdte sorolni. Talán már a tizediknél tartott, amikor közbesegítettünk: és finnül! „No jó” — egyezett bele Képes Géza — „finnül is, de az anyanyelvét ilyenkor nem szokta felsorolni az ember.” A sok nyelv közül a finn valóban olyannyira sajátjává vált, hogy versei Suomi földjén finnül születnek. A nyelv elsajátítása, az utazások során szerzett személyes élmények, tapasztalatok vezették őt Finnország tájainak, népének és kultúrájának alapos megismeréséhez. Első finnországi útját 1936-ban tette. Ahogy szerzői estjén is említette, akkor tulajdonképpen Olaszországba kellett volna utaznia, de ő mégis Suomit választotta. Mindjárt az első alkalommal egészen a Jeges-tengerig hatolt föl, hogy a Golfáramlatot üdvözölhesse. Már ebben is felvillan valami, ami igen jól illik Képes Gézáról kialakult képünkbe: azt tenni, ami nem szokásos, a felfedező kíváncsiságával, de elhatározottságával, konokságával is; ha kell, különös, új utakat keresni; mély lélegzettel átölelni a természet végtelen csodáit. Tudjuk, hogy első finnországi útja nagy hatást gyakorolt szemléletére. Maga a táj és a puritán, természetközeli életmód, az akkor még jórészt paraszti társadalom műveltsége, demokratikus szemlélete, a szövetkezeti mozgalom, a népfőiskola voltak azok a jellegzetes északi sajátosságok és intézmények, amelyek a 30-as években a többi, Finnországot járt magyar írót is megragadták. Amikor erről az útjáról Képes Géza visszatért Sárospatakra, szinte küldetésének érezte, hogy kollégiumi tanársága mellett a népnevelő szerepét is vállalja. A népfőiskola gondolatát — amelyet legújabb finn
