Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Az üldözöttekért — 1944. Visszaemlékezések, dokumentumok, naplótöredék
54 AZ ÜLDÖZÖTTEKÉRT — 1944 benjárásával a KISOK pályán összegyűjtött üldözötteknek sikerült részben megmenekülniük. Előadja, hogy dr. Kékén András lelkésznek a Nemzetközi Vöröskeresztnél a súlyos időkben legendás híre volt. [...] [1948. nov. 8.] Franki Gézáné dr. s. k., [sz. Leopold Erzsébet tornatanár Bp. V. Csáky u. 5.] * * [.. .] Tanú előadja, hogy 1944-ben édesanyja révén kitérése során ismerte meg dr. Kékén András lelkészt, akitől iratokat kapott. Előadja, hogy édesanyjával együtt mint üldözöttek a Deák téren találtak menedékre 1944 október hó vége felé. A felszabadulásig itt is tartózkodtak. A lehető legszeretet- teljesebb bánásmódban részesültek. Állandóan azzal biztatták őket, hogy nyomorúságuk nem tart már sokáig. Előadja továbbá, hogy 1945 elején egy razzia alkalmával látta, hogy dr. Kékén Andrást a nyilasok elhurcolták az óvóhelyen tartózkodó összes férfiakkal együtt. Előadja, hogy dr. Kékén András tőle soha semmi ellenszolgáltatást nem kért, de nem is fogadott el, sőt a felszabadulás után is élelemmel ő látta el őket. Végül előadja, hogy aki az üldözöttek közül a Deák térhez fordult segítségért, itt mindig megértésre talált. [. ..] [1948. nov. 8.] dr. Fehér Györgyné s. k., [sz. Varga Ágnes divatrajzoló Bp. VIII. Rökk Sz. u. 6.] Naplótöredék 1944 nyara óriási munkatöbbletet jelentett a budapesti lelkészi hivataloknak. Már április elején megkezdődtek a légiriadók, s a napi munkaidőben is többször óvóhelyre kényszerítették — híveikkel együtt — a lelkészeket. Polgármesteri rendelet értelmében július elején pedig megkezdődött az 1941. augusztus 1-ig áttért zsidók összeírása. Mi a fasori gyülekezet tanácstermében végeztük ezt a munkát. Az okmányaikkal együtt jelentkező áttértek hosszú sora szinte végeláthatatlan volt. A segédlelkészeken kívül nem-lel- készi munkatársakat is szolgálatba állítottunk. Kemény Lajos esperes, a hivatal vezetője lelkünkre kötötte, hogy bármilyen nagy is a tumultus, mindenkivel szívélyesen beszélgessünk, s lelkipásztori bölcsességgel tanácsoljuk őket. Ezt készségesen meg is tettük. Főnökünket ritkán láttuk, ö egyházunk részéről folyamatosan tárgyalt illetékes személyekkel az árja és a zsidó származású vegyes házasfeleknek a sárga csillag viselésétől való mentesítése érdekében. A tárgyalások több ízben is éjszakába nyúltak. Részleteiről semmit nem árult el, de úgy emlékszem, mintha most lenne, hogy egyik reggel mosolygós arccal jött be a hivatalba, s kérdezősködésünkre csak annyit mondott: évtizedek óta hűséges híveink közül sok családba örömsugár ragyog majd be. Néhány nap múlva a sok diszkrimináció ellenére napvilágot látott egy olyan rendelet, mely mentesítette a sárga csillag viselésétől a vegyes- házasokat.
