Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Az üldözöttekért — 1944. Visszaemlékezések, dokumentumok, naplótöredék
AZ ÜLDÖZÖTTEKÉRT — 1944 ezek az árnyak? Név szerint alig ismerek közülük párat. Sokan engedély és bejelentés nélkül jönnek. Barátjuk, szomszédjuk hozza őket a biztos éjjeli menedékhelyre. Hányán voltak? Néha magam is csodálkoztam, hogy menynyien férnek el itt, de közülünk soha senki nem vette számba őket. 1945. január 18. után is többen laktak még a házban közülük. Mindnyájunk felettese egy lelkész — aki azóta már nem szolgál közöttünk — az éjszaka sötétjében, a folyosón ismeretlen asszonyba ütközött, aki leányával együtt igyekezett elmenekülni előle. Az asszony ott szorongott előtte. Nem tudott kielégítő felvilágosítást adni, hogy mit keres itt, de rám hivatkozott. A lelkész az asszonnyal együtt azonnal maga elé idézett és egy hideg szobában, amely ráadásul sötét is volt, kalappal a fején, szigorú intelmeket intézett hozzánk a törvényes rendelkezésekről, a kötelességről. Elrendelte, hogy a két nő tüstént távozzék, nehogy az egyházat kompromittálják. Elmentek. Soha többé nem találkoztam velük. A Pesti Egyház Nyilvántartó (adó) Hivatala ebben az időben fontos szerepet játszott az üldözöttek életében. Az adószedők révén több emberrel álltak kapcsolatban, és ők néha jobban ismerték a körülményeiket, mint a lelkész. A Nyilvántartó munkatársai sokszor kerestek fel a hivatalban, és hívták fel figyelmemet bajba jutott egyháztagjainkra. Főként olyanokra, akik szégyell- ték felfedni nehézségeiket, vagy nem ismerték a segítség útját. 1944. december 24-én még szép számú gyülekezet istentiszteletén vehettem részt a templomban. Mit sem sejtve a következő órák eseményeiről. Karácsony este együtt ültünk feleségemmel (állapotos volt) a kis karácsonyfa előtt, szerény gyertyacsonkok fényénél, az alig-alig melegítő kályha mellett. „Betlehemi hangulat, mint ama régi barlang-istállóban” — mondta ő. „De nagyon hiányzik a barmok melege” — mondtam én. Megszólaltak a szirénák. A Vörös Hadsereg a város határán állt. A másnap reggel bombák tüzével égette és söpörte el a tegnapot. Mint reggeli nap fénye a kísértetek táncát. Muncz Frigyes A dokumentumok közül Kékén András, akkori Deák téri lelkész özvegye birtokában van jelentős számú dokumentum, amelyek férjének az üldözöttekért tett cselekvéséről szólnak. Ezekből közlünk néhányat, illusztrációul a fentebbi visszaemlékezéshez. Az 1948-as keltezésű tanúvallomások egyházi eljárás során születtek. Budapest, 1945. május 23 Alulírott szociális gondozónővér felelősséggel állítom, hogy dr. Kékén András evangélikus lelkész (IV., Deák tér 4.) a német megszállás és Szálasi uralma alatt szabadsága, sőt élete kockáztatásával támogatta, mentette a zsidókat, elesetteket, üldözötteket. 1944. június 1-től mellette dolgoztam, sőt november 15-től mellette is éltem és segítségével vihettem lelki és anyagi támogatást az üldözött, bezárt zsidóknak.
