Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Schulek Tibor: Bornemisza Péter nyomában
2Ó SCHULEK TIBOR: BORNEMISZA PÉTER NYOMÁBAN minden nyomtató szerszámával és nyomtató legényével Balassi Istvánnál talál menedéket Detrekő várában. Ott hamarosan befejezi postillája V. kötetének nyomását. „Mikor ezeket oly helyen írnám, az hová az papi fejedelmek és az ő császárok űztek, azért, hogy könyveket ne írnék és ne nyomtatnék, — de azonban az Isten nóditton nóditott, hogy semmit ne féljek, hanem írton írjak: érzettem, hogy azkor ezerszer lelkemben csendesb voltam, hogynem mint az békességes helyen, mert úgy tetütt, mintha az Űr minden nap velem szóla és tanácskozók mint barátjával és naponként nagy titkait kijelent- gette és azoknak igaz ismeretire vitt, kiből úgy tetszett, hogy sem feleségem- höz, sem gyermekimhöz, sem cselédimhöz, sem barátimhoz, sem marháimhoz ingyen sem kévánkoztam, kiktől ez tájban eltávoztam volt.” 1579. február 29-én jelenik meg a postilla V. kötete, a következő napon már Bécsben találjuk Bornemiszát. De este Balassi István asztalától a bécsi polgármester letartóztatja „papok tanácsiból és fejedelem akaratjából”. Ernő főherceg és Neubeck Gáspár bécsi püspök a rekatolizálásnak, eretnek könyvek égetésének fő irányítói. Három héten át három fogházban tartják, vallatják, fenyegetik, kísértik. Végül is a püspök emeletes tömlöcéből, az ablak rácsát elreszelve, a mélybe ugorva súlyosan sérülten megszökik. (Ekkor 44 éves!) Alsólindvai Bánffy László beckói várában talál menedéket. Két hónapig rejtőzik ott Bécsből való „kiszaladása” után. Ott kezdi a nagy, második prédikációsorozata, a fólióposztilla írását. Mikor májusban visszatér Detrekőre, még sokáig titkolja tartózkodási helyét. Helyzetét Lutherével hasonlítja össze. „Hogy Károly császárt arra vitte pápa, hogy Luther Mártont mindenütt kergesse, az miatt Fridericus herceg egy felfelé való várába, Wartburgusba titkon jó falkáig tartotta. Holott az csendesség alatt igen drága idvösséges dolgokat írogatott. — Így tartott engem is Bánffy László Beczkó várában és Balassi István Detrekőbe. Holott nagy jó kedvem volt az írásra. Azkor írtam és nyomtattam ez postillát is.” Ekkor különíti el a IV. postillás kötettől külön előszóval az Ördögi Kísérteteket és jelenteti meg — a biztonság kedvéért új lengyel nyomdásza, Mantskovit Bálint neve alatt — a Kalendáriumot 1580-ra. Csak 1580. február közepén kéri meg sógorát, Máriássy Pál szepesi alispánt, legyen segítségére felesége és gyermekei elhozatalában Vámosújfaluból. — Az asszony ezután még mintegy négy évet él urával annak 1584 első felében bekövetkezett haláláig. Előbb tanúja a három részes énekeskönyv megjelenésének 1582-ben, egy perikópás könyvnek (1581), több kalendáriumnak (1581?, 82), az utóbbi három Mantskovit nyomdász neve alatt, legfőképpen pedig 1584-ben a nagy, 715 oldalas Fóliópostillának, amelynek 1582- ben még csak második harmadánál tartottak. A nyomdát és szállást egyébként időköziben áthelyezték a vár tövében fekvő és könnyebben elérhető Rárbok (Rohrbach) faluba (újabb magyar neve Nádasfő), amelyben Bornemiszának már saját háza és majorsága volt. Nagy pártfogoltját, barátját Balassi Ferenc a széleskúti templomban te- mettette el, amelyben apja, Balassi Menyhárt, és első felesége, Zrínyi Ilona is pihentek. A nyomda a következő évben sajátságosképpen megint Salm Julius gróf birtokára kerül, Galgócra, éspedig az elhagyott ferences kolostorba. 1585. február 10-én Gyótay Erzsébet is ott van, onnan ír levelet Máriássy Pálnak; 1589-ben viszont Rárbokról ír neki, 1593. február 28-án pedig megint Galgóc- ról fiának, Máriássy Ferencnek. — Mantskovit nyomdásztól 1585-ből három, 1588-ból egy Galgócon nyomtatott mű maradt fenn. Bizonyára több is volt.
