Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Hafenscher Károly: Áldások forrása lehet. A Lutheránus Világszövetség Nagygyűlésének hatása
HAFENSCHER KAROLY: A VILÁGGYŰLÉS HATÁSA 9 7. Túl minden egyházi és vallási körön a jelentős határozatokra és állás- foglalásokra felfigyelnek világszerte. A világ égető kérdéseiben elhangzott evangélikus nyilatkozatoknak súlyúik volt (a Helsinkiben hozott záródokumentummal, Namíbiával kapcsolatos állásfoglalásával vagy a dél-afrikai apartheid politika elvi elítélésével az LVSZ kívülállók figyelmét is felhívta). A Lundban 1947-ben, tehát az LVSZ alakulásakor kimondott tétel — „felelősek vagyunk a szenvedő világért” — realizálódott az eddigi világgyűléseken. A béke, igazságosság, fajüldözés, emberi jogok, fegyverkezés, leszerelés súlyos kérdéseiben egyre erősödő hangot hallatott az LVSZ-világgyűlések sora. Ez a felelős hang soha sem hallgatott el, de van különbség Hannover 1952 és Dar es Salaam 1977 között, mégpedig pozitív irányban. Budapest 1984 nyomán bizonyára még jobban felerősödik ez a hang. 8. Minden világgyűlés sokat tesz a szeretetszolgálat tudatosítása és végrehajtása tekintetében. Ha eddig több ízben változott is a struktúrája, az LVSZ egyik állandóan fenntartott munkaága a bajban levők szervezett megsegítése. Pillanatnyi szükség- vagy katasztrófahelyzetben nyújtott segítség, munka- alkalmak teremtése, munkaeszközök ajándékozása, munkamódszerek átadása, üzemek létesítése, ipari és fejlett mezőgazdasági kultúra terjesztése, tudatos környezetvédelem, víztisztítás, menekülttáborok ellátása jelzi az LVSZ ezirányú tevékenységét. A világgyűléseken mindig nagy figyelem fordul az ilyen szolgálatok felé, s végső soron a világgyűlés garantálja az óriási anyagi fedezetet ennék biztosítására. Valamennyi kontinensen, gyakran feleikezetre, sőt vallásra való tekintet nélkül igen jelentős segítséget tudott nyújtani emberek millióinak az LVSZ, és túl a karitatív jellegű munkán előfordult már, hogy „nemzetépítési” tanácsadást igényeltek egy-egy törzsi feszültségekkel birkózó új afrikai államban (pl. Zimbabve). A déli félteke első számú problémája, az egyre fenyegetőbb méretű éhezés, az idei világgyűlést is kihívás elé állította. 9. Minden világgyűlés elszámoltat az eddig végzett munkáról. Az LVSZ felépítése szerint az osztályok munkáját a bizottságok ellenőrzik, a bizottságok évenként beszámolnak a Végrehajtó Bizottságnak, s a Végrehajtó Bizottság jelent, főtitkárán keresztül, a világgyűlésnek. Nem egyszerűen száraz adatokat hallgat ilyenkor a világgyűlés, hanem a számokban is lemérhető élet jeleit figyeli. Rám mindig nagy hatással van, ha hallom, hogyan számolnak be végrehajtott határozatokról, hogyan számolnak el hatalmas költség- vetési tételekkel. Rajongásnak tartanám, ha ez a jelleg kimaradna egy-egy világgyűlésről, mondván, hogy ez nem tartozik a keresztyénség lelki életéhez vagy missziói, evangélizációs tevékenységéhez. Az evangélikusok valóságlátására, szorgalmas munkájára jellemző adatok ismerete hitünkben is, napi egyéni keresztyén életfolytatásunkban is segíthet. A hivatalosan elhangzó beszámolókon kívül a folyosói beszélgetésekben is folytatódik az információ- csere és a vélemények alakulása. Lehet, hogy minden világszervezetet fenyeget valamifajta bürokratizmus, de a veszély megléte még nem indokolja e tevékenység elhagyását. 10. Minden világgyűlés mederbe tereli, megszabja a következő évek munkáját. Ez részben a tisztségviselők, bizottsági tagok választásával, új munkaerők beállításával történik, részben az alkotmány esetleges módosításával, korszerűvé tételével, de legfőképpen programjavaslatok meghallgatásával és elfogadásával, azok sorrendjének megállapításával. Mindez együtt meghatározza az LVSZ munkáját a következő időszakra. Egy bizonyos értelemben az LVSZ-en belül is „tervgazdálkodás” folyik. Az eddigi világgyűlések és az