Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Luther Márton a Szentírás tanulmányozásáról (Veöreös Imre: Hozzáfűzés)
LUTHER MÁRTON a Szentírás tanulmányozásáról Ezenkívül be akarom mutatni neked a teológia helyes tanulmányozásának módját; én ugyanis gyakoroltam magam ebben... Ez pedig az a mód, amelyet a szent Dávid király tanít a 119. zsoltárban (és kétségkívül ehhez tartották magukat az összes pátriárkák és próféták is). Három szabályt fogsz itt találni, amelyeket bőségesen szemléltet az egész zsoltár. Ezek pedig: az oratio, a meditatio és a tentatio (imádság, elmélkedés, kísértés). Először is tudnod kell, hogy a Szentírás olyan könyv, amely ostobasággá változtatja minden más könyv bölcsességét, mert egyik sem tanít az örök életről, egyedül csak ez. Ezért semmiképpen sem szabad bíznod a saját eszedben és értelmedben. Mert azzal nem fogod megérteni, hanem — ha vakmerőségedben mégis erre vetemedsz — csak letaszítod magadat és magaddal együtt másokat is a mennyből a pokol fenekére (ahogy Luciferrel történt). Inkább térdelj le szobádban, s imádkozz igazi alázattal és komolysággal Istenhez, adja meg neked szeretett fia által az ő Szentielkét, hogy az világítson meg, vezessen és adjon neked értelmet. Amint látod, így könyörög mindig Dávid is a fent említett zsoltárban: „taníts engem, Uram; oktass engem; vezess engem; mutasd meg nekem” és így tovább. Bár jól ismerte, sőt, naponta hallotta és olvasta Mózes könyvének és a többi könyveknek a szövegét, mégis az írás igazi mesterét akarja megnyerni, mert nem akar az eszével nekiesni és a maga mestere lenni. Ilyenekből lesznek ugyanis a szektások, akik azt képzelik, hogy az írás nekik van alávetve, és az eszükkel könnyen felfoghatják, mintha itt Marcolfus vagy Aesopus meséiről volna szó, melyeknek megértéséhez nem kell sem Szentlélek, sem imádság. Másodszor: elmélkedned kell, vagyis nemcsak a szívedben kell fontolgatnod, hanem a száj külső beszédére is szükség van, a Biblia betű szerinti szövegét újból és újból mintegy meg kell forgatnod, újból és újból el kell olvasnod, szorgosan figyelve és elgondolkozva azon, amit a Szentlélek ezzel mondani akar. És őrizkedj attól, hogy megelégeld vagy azt gondold: már eleget olvastad, hallottad vagy mondogattad, ha egyszer vagy kétszer el- mondtad, és már mindenestül érted. Mert az ilyenekből nem lesznek kiváló teológusok: olyanok csak ezek, mint a zöld gyümölcs, mely félig sem érett, s máris lehullik. Ezért láthatod ugyanebben a zsoltárban, amint Dávid azzal dicsekszik, hogy ő éjjel-nappal, szüntelenül semmi másról, csakis Isten igéjéről és parancsolatairól akar beszélni, dalt zengeni, szólni, énekelni, hallani és olvasni. Mert a külső ige nélkül Isten nem akarja neked adni Lelkét; eszerint ítél
