Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Vajda Aurél: Luther és korának kialakuló magyar irodalma
46 VAJDA AURÉL: LUTHER ÉS A KORABELI MAGYAR IRODALOM vid könyvecske c. Gálszécsi-káténak (1538) tartalomban és feldolgozásmódban egyaránt Luther Kis kátéja volt a mintaképe. Tervezte, ha „életét Isten meghosszabbítandja... ezekről nagyobb könyvet” ír.— Három kiadást ért meg nyolc év alatt Benczédi Székely kátéja:A keresztyénség fundámentumá- ról való tanulság (1538). A harmadik kiadás részletesebb, tudományos jellegű munka. — Luther kátéi nyomán írta Batizi a kátéját: Keresztyéni tudomány- rul való rövid könyvecske (1542 előtt). Anyagkifejtésében, értelmezésében rendszerességre törekszik. — Nagyrészt Luther kátéinak fordításai, illetve átdolgozásai Heltai Gáspár kátéi: Catechismus minor (1550) és Catechismus major (1553). Kátéi kevésbé rendszeresek, összefogottak. A káték a keresztyén hit alapelveinek összefoglalására törekedtek. A részletezőbb magyarázat, a bővebb kifejtés eszközének a prédikáció bizonyult, amely a középkori egyházi gyakorlattal szemben az istentisztelet középpontjába került. Éveken át a prédikáció egyetlen formája az élőszó útján folyó igehirdetés volt. Nem szónoki művekről van szó elsősorban. Ha törekedtek is a prédikátorok a bibliai élmény erejével, nyelvi szemléletességgel érzelmi hatáskeltésre, a döntő az észérvekkel való meggyőzés volt. A prédikációk írásba foglalása, a prédikáció-irodalom kialakulása lassan ment végbe. E műfaj irodalmi kezdeményezője Huszár Gál volt. Az Űr Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról, kínszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való prédikációk c. gyűjteménye (1558) elindította a műfajt a kibontakozás útján. Dévai műve (1537) után a második magyar nyelvű vitairat szerzője Ozorai Imre: Krisztusról és az ő egyházáról meg az Antikrisztusról és annak egyházáról (1546). Abban a vitakérdésben, mi az egyház, melyek az igaz egyház ismérvei, egyedül a Biblia megállapításait fogadta el megfellebbezhetetlen érveknek. A krisztusi és antikrisztusi egyház vitájában bizonyítékait a Bibliából merítette, több helyütt hivatkozott az egyházatyák, Luther és Melanchthon tanításaira. Érvei meggyőzőek, világosan fogalmaz. Előadásmódja közvetlen. E stílussajátosságban követik a reformáció prózaírói. A viták nemcsak a hit kérdései körül forogtak, felvetődtek erkölcsi problémák is. Heltai Dialógusa (1552) életszerű, ízes párbeszédekben vitatta meg a tobzódás különféle megnyilatkozásait, korholva a társadalmi visszásságokat is. — Tényleges hitvitákból sarjadtak az ún. hitvitázó drámák, amelyek a prédikációk, vitázó értekezések elvontabb eszmefuttatásait népszerű formában ábrázolják. Sztárai drámái sem elsősorban esztétikai élményt nyújtó színművek, hanem az igehirdetés és az egyházszervezés gyakorlati céljait szolgálják, mint a reformátor-írók egyéb írásai. A Papok házassága (1550) a reformációnak a papi nőtlenségről, Az igaz papság tiköri (1559) a lelki papságról vallott álláspontját tükrözte. Ha találhatók is a darabokban drámaiat- lan fejtegetések, több az életszerű, színszerű szituáció és dialógus. A nyelv erőteljes, tud drámai feszültséget kifejezni. Szépprózánk kialakulására nagy hatást gyakorolt Heltai Száz fabula e. műve (1566). Az ezópuszi meséknek Stainhöwel-Brant népszerű német nyelvű átdolgozását ültette át Heltai magyarra. Wittenbergi tartózkodása idején (1543) ismerkedett meg a gyűjteménnyel. Luther is hozzáfogott átdolgozásához. Többször idézett belőle. Luther tanácsára válogatott Heltai a meseanyagban, őt követte a tanulság részletező kifejtésében is. Különben szabadon fordított, az anyagot önállóan formálta meg. Fabuláiban szívesen alkalmaz dialógust, monológot; megelevenít, megjelenít, sokszor él népnyelvi kifejezésekkel. A kialakuló XVI. századi magyar széppróza legművészibb alkotása. Heltai a magyar irodalmi próza, szépírás igazi megteremtője.
