Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Kutas Kálmán: Szürkületben, Becsukom ajtaim (versek)
BALÁZS KATALIN: PROTOHOMO 45 nehezen beszélhetünk. Alapjaiban távolodik el a kereszténységtől. Ebből következik, hogy nála Jézus nem jelenti Krisztus^ is. A „jézusi emberhez” kíván szólni, de nem Krisztusra vetett tekintettel. De szólhatunk-e igazán az emberhez, ha a bűn súlyát feledjük s az azt elhordozó Megváltót nem értékeljük? Egyre kevéssé tudunk majd rendet tenni jó és rossz, magasság és mélység között. Ezek továbbra is tisztátalan egységet fognak képezni. A színesen pompázó fölszín alatt a mélyben ez az ellentmondás húzódik meg, immár évtizedek óta, Weöres Sándor lírájában. A „jézusi ember” hirdetése — személyes Istenre irányuló hit, a krisztusi áldozat elfogadása nélkül. Ha körvonalaiban is, ezúttal csupán ezt a sajátságát szerettük volna érzékeltetni. Sem a jelenben, sem a jövőben nem fog egyedül állani ezzel, de talán egyedülálló a költészetének nagy hatása, melynek során értékei és fogyatkozásai megkülönböztetlenül érvényesülnek, mert ez utóbbiakat a kritika nem mérlegelte megfelelően. Legjobb műveit tekintve van olyan súlya ennek a költészetnek, hogy megérdemelné a költői világszemlélet tüzetes tanulmányozását. KUTAS KÁLMÁN Szürkületben Becsukom ajtaim Tompított hangon csengenek kanyargó úton csermelyek, hallgatnak még a nagy zajok, és én is mélyen hallgatok. A Világtéboly is pihen — Csönd ül a földszív mélyiben ... ... Ébred, piheg a hegy, a völgy. Fölszegi homlokát a tölgy. A szürkületben lassan dereng. Álmából a föld fölmereng. De villan ím az ég színén, s fénylábad táncol föld szívén: Hajnal !... Kibontod hajadat, ezt a vakító aranyat — vetésnek súgod: Ébredezz!, téged királyi fény fedez — S míg nyitja rám a nap szemét s kacagja fényét szerteszét: pacsirta röppen fel: Be szép! Madár dalolni rest — öregedik az est — mélyülő fényt ereszt — s egy nagyon vén tücsök halkan cirpelni kezd. Magam is est vagyok — madár, ki nem« csacsog, s tücsök, ki dallamot — már nagyon öregen — halkítva hallatok. A vén Nap ajkain tompultan cseng a rím — Nem fájdít földi kín — Késő-éjfélre jár — Becsukom ajtaim.
