Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Luther Márton az evangéliumról és a hitről (Veöreös Imre: Hozzáfűzés)
4 LUTHER MÁRTON AZ EVANGÉLIUMRÓL ÉS A HITRŐL nyatosan büntet, mert ő törvényíró és törvénykező. Ezért van az is, hogy a hivő számára nincs törvény, miként Szent Pál mondja ITim 1 (9)-ben, mivelhogy a hivő a hit által igaz, a hit által él és üdvözül, és nincs is másra szüksége, minthogy tanúságot tegyen erről a hitről. Sőt, ahol megvan a hit, ott nem is tudja türtőztetni magát, hanem megbizonyítja önmagát, jó cselekedetek által előtör, megvallja és tanítja az evangéliumot az emberek előtt, és ráteszi az életét. És ahogyan él és amit tesz, mindazzal felebarátja javát szolgálja, nemcsak azzal, hogy segíti eljutni erre a kegyelemre, hanem testével, vagyonával és becsületével is, ahogyan Krisztus segített őneki; tehát Krisztus példáját követi. Erre gondolt Krisztus is, amikor búcsúzóul nem adott más parancsot, mint a szeretetet, hogy erről ismerjék meg, kik az ő tanítványai és kik a derék hívők. Mert ahol a szeretet és a cselekedetek nem törnek elő, ott nem igazi a hit, ott nem vert még gyökeret az evangélium és nem ismerik még igazán Krisztust. Lásd, így készülj hozzá az Üjszövetség könyveihez, hogy ezen a módon tudd olvasni azokat. (Részlet az Üjszövetséghez írt előszóból, 1522) A hit nem az ember őrülete és álma, amit néhányan hitnek tartanak. És amikor látják, hogy nem következik be az élet javulása, és cselekedetek sem következnek, bár a hitről sokat hallanak és beszélnek, akkor ez megtéveszti őket, és azt mondják: nem elég a hit, az embernek cselekedeteket kell végeznie, ha jámbor akar lenni és üdvözülni akar. Ez azért van, mert amikor hallják az evangéliumot, rávetik magukat, és a maguk erejéből kitalálnak egy gondolatot, mely így szól: én hiszek. És aztán ezt igazi hitnek tartják. Pedig ez csak emberileg kitalált és kieszelt valami, amiről a szív mélye mit sem tud, és ezért nem is csinál semmit, s nem következik be javulás sem. Ám a hit Isten műve bennünk, amely átalakít és Istenből újjászül minket, Jn 1 (13), megöli a régi Ádámot; szívünkben, lelkűnkben, elménkben és minden erőnkben egészen más emberré tesz minket, és magával hozza a Szentleiket is. Oh, mennyire élő, serény, tevékeny és hatalmas valami a hit: lehetetlen is, hogy ne akarna szünet nélkül jót cselekedni. A hit nem is kérdi, hogy kell-e jó cselekedeteket tenni, hanem mielőtt megkérdezné, már meg is tette, és szüntelenül tevékenykedik. Aki pedig nem visz véghez ilyen cselekedeteket, az hitetlen ember, az sötétben botorkál, keresi a hitet és a jó cselekedeteket, és nem tudja, mi a hit és mik a jó cselekedetek, de mégis ösz- szevissza fecseg a hitről és a jó cselekedetekről. A hit élő, merész bizakodás Isten kegyelmében, oly bizonyos bizakodás, hogy ezerszer is meghalna érte. Ez a bizakodás és Isten kegyelmének ez az ismerete derűssé, bátorrá és vidámmá teszi az embert Isten és minden teremtmény előtt; ezt teszi a Szentlélek a hitben. Ezért az ember kész lesz arra, hogy kényszer nélkül és vidáman jót tegyen mindenkinek, szolgáljon mindenkinek, és elviseljen mindent, Isten kedvéért és Isten dicsőségére, aki ily kegyelembe részesítette. Ügyhogy a cselekedetet éppúgy nem lehet elválasztani a hittől, mint ahogy az égést és a világítást nem lehet elválasztani a tűztől. Óvakodj tehát a saját hamis gondolataidtól és a haszontalan fe- csegőktől, akik okosak akarnak lenni, hogy ítélkezzenek a hitről és a jó cselekedetekről, pedig a legnagyobb bolondok. Kérd Istent, hogy ébresszen benned hitet, mert különben örökre hit nélkül maradsz, akármit gondolj vagy csinálj is. (Részlet a Római levélhez írt előszóból, 1552)
