Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Bodnár Éva: Rudnay Gyula
BODNÁR ÉVA Rudnay Gyula A földet érzem, mely viharban ázott, Az eget érzem, mely bizton hajol ránk, A régi gyászból születő világot, A lelkedet, édes, bús Magyarország! Juhász Gyula: Rudnay Gyulának Ez év januárjában múlt negyedszázada annak, hogy meghalt Rudnay Gyula, a magyar festészet egyik legmarkánsabb egyénisége, a magyar nép, a magyar táj valóságának romantikus érzelemmel áthatott megjelenítője. Közel nyolc évtizedes küzdelemmel teli pályáján maradandó értékű műveket alkotott, gazdagon kiteljesedett életművet hagyott örökül. Rudnay is ahhoz a nagy generációhoz tartozott, akikben szent hivatástudat élt, akik a korfordulón és századunk elején a magyar kultúra új szakaszának legjellegzetesebb képviselői voltak: Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond. Bartók Béla és Kodály Zoltán kortársaként Ady rendíthetetlen látnoki hitével vallotta ő is: „Nagyot végezni mégis mi jövünk, Nagyot, szépet, emberit s magyart.” A nagyvilágot, Európa múzeumait járt művész megismerte, magába szívta évszázadok klasszikus értékeit —, legbensőbb élményeit mégis a hazai táj és élet, a népi kultúra és Munkácsy festészetének hagyománya jelentette. „Sem Róma, sem München, sem Párizs nem tudott meggyőzni annyira, hogy rájuk támaszkodva alakítsam ki a magyar lelkiség művészetét. ... A mi művészetünk alapja csak e föld és e föld népének kultúrája lehet. Ha megvan a magyar zenének, a magyar dalnak a maga külön világa, akkor meg kell lennie a magyar piktúrának is” — írta, mintegy ars poeticájaként, feljegyzéseiben. Világosan felismerve a nemzeti tudat lényegét, e meggyőződése vezette sajátosan magyar festészetének kialakításában. Rudnay Gyula 1878. január 9-én született a felvidéki, Gömör megyei Pelsö- cön, régi evangélikus családban. Művészi képzelet- és érzelemvilágának gyökerei mélyen, gyermekkorára nyúltak vissza. 48-as szellemű édesapja „vendéglős volt a mestersége szerint, de művész emberi érzései és vágyai szerint”. Üzleti vállalkozásaiba minduntalan belebukva, egyik községből a másikba költözve próbált szerencsét. Rudnay gyermekévei így meglehetősen változatosan teltek: Pelsőcön, Salgótarjánban, Rudabányán, Sajógömörön, Tornaiján, Miskolcon és Bején. Legmaradandóbb benyomásaira emlékezve írta: „Beje volt tulajdonképpen az öntudatra ébredt gyermeki gondolatvilágom megindítója... A második elemiben Bején folytattam tarisznyás iskolajárásomat. Édesapám járatta a Képes Budapest napilapot, a Hazánk és Külföld fametszetekkel és rézmetszetekkel díszített szépirodalmi lapot. Ezek a metszetek, rajzok tették világossá előttem, hogy művészet is van a világon. Ez időben került házunkhoz Petőfi összes költeményei díszkiadásban, sok szövegkísérő rajzzal, illusztrációkkal. Ezek a rajzélmények döntőek voltak rám
