Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Kulturális figyelő

94 KULTURÁLIS FIGYELŐ musuk lüktetését, szavaik szárnyalását, de egyik sem jelent annyit számomra, mint Csokonai, Petőfi, Arany, Ady vagy József Attila.” (V. I.) Megy-e egyedül című cikkében Miskol- czi Miklós az Élet és Irodalom dec. 23-i számában égető kérdést vet fel. Ugyan­ezt egy tizenéves így fejezte ki: Remé­lem, mi annak idején nem fogunk be- gubózni az összkomfortos két szobás két gyermekes családi életünkbe, hanem fenntartjuk mostani széleskörű társas kapcsolatainkat. Egy pszichológus pe­dig így: A rendelésre jövők nagy részé­nek nem szaktanácsra van szüksége, csak néhány érdeknélküli emberi kap­csolatra. Az apróhirdetés útján házas­társat kereső pedig így: Társaság hiá­nyában ... Mi tehát a felvetett probléma? Talán nem is egy, hanem kettő. Az egyik az, hogy nincs értéke és becsülete az egye- dülélésnek. Mintha bűn lenne. Mintha fogyatékosság lenne. Mintha az egyedül­állót megvetni vagy sajnálni kellene. Mintha az egyes ember csak annyiban lenne érték, amennyiben egy vegyes pá­ros egyik tagja. A másik probléma ösz- szefügg ezzel: elhalóban van a több irányú és sokszínű társas kapcsolat. Mintha csak párkapcsolat lenne. Mint­ha az ember minden kapcsolatigényé­nek egyetlen személyre kellene össz­pontosulnia és megelégítést nyernie. Mintha nem lenne szüksége az ember­nek senki másra, csak házastársra. Ér­demes megszívlelni a cikkíró javaslatát: teremtsük meg az egyedülélés becsüle­tét és kultúráját, sőt az egyedülélő jogát a boldogságra, és keltsük életre a tár­sas kapcsolatok színes világát. Ezzel a család nélkül élőket is kiszabadítanánk elszigeteltségükből, s a házastársakat és házasságokat is felmentenénk az elvi­selhetetlen és ki nem elégíthető igény­től, hogy „minden” legyenek, és inten­zíven ápoljanak más embertársi kap­csolatokat, mint szomszédság, barátság, kollegialitás. Keresztyénként tudatában kell len­nünk annak, hogy az evangélium az egyes ember minden feltétel nélkül va­ló értékét és fontosságát proklamálta. S ezzel kapcsolatot elfogadni és kezde­ményezni képes új embertípust is te­remtett. (T. K. Z.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom