Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
8o KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA Két énünket: a vagyok-ot és a leszek-et nem szabad összehasonlítási relációba állítanunk. Jézus Krisztus is elfogadja az embert embernek. A vagyok-ot, a magunk hibáit, abban a viszonylatban kell inkább az emlékezetünkben tartani, amikor mást bírálunk, a másik vagyok-ját. Hogy a magunk hibáin át köny- nyebben megbocsáthassunk. Mert abban a tévedésben szoktuk a rosszat elvetni, hogy a másikat bíráljuk. Abban a hitben, hogy mi különbek vagyunk. Ami felé csak törekszem, amivé lennék, azt nem szabad a másik vagyok-jával összevetni. A leszek-et a Krisztus felé vezető út iránytűjeként kell figyelnünk, mely hozzásegít az embertársainkkal való találkozásra Jézus Krisztusban. „Mi az erőforrása inkább: magányos csendesség, bibliaolvasás vagy igehallgatás?” Egyik sem lenne önmagában elég. Mindhárom egyformán segítőtárs, melyet a baráti beszélgetések is kielégítenek. Ezek az önmagunkat kicserélő beszélgetések ébresztettek rá, hogy nincs két egyforma hitű hivő ember. Az egyik rajongóbb, a másik puritánabb, az egyik elmélkedőbb, a másik gyakorlatiasabb. így a beszélgetések sokféle megvilágításában kirajzolódik saját meggyőződésem. „Mit jelent számára a gyülekezeti élet, a könyv, a barátság, zene, művészetek?” A kapcsolatteremtés lehetőségét. Van egy öskeresztyén mondás: „Ha felebarátodat láttad, Krisztust láttad”. Az író és zeneszerző éppúgy lehet társunk, mint a barátunk. Nyitottságuk által beleláthatunk gondolataikba és vívódásaikba. A gyülekezeti életről mindig két dolog jut eszembe. A kellemes, amikor barátságosan felfedezzük egymást a templomban, az ismert arcok, otthonosságában hallgatjuk az igehirdetést, és istentisztelet után el-elbeszélgetünk egymás- .sal. — A másik, ami a gyülekezeti életről eszembe jut, a szeretetvendégség. Nem szeretem. Túl sok a sütemény, túl kiöltözöttek az emberek, túl kedvesek egymáshoz. Túl direkt minden. Számomra disszonáns módon keverednek a szeretetvendégség sztereotip részei: ima, evés, pénzbeszedés. Azt hiszem, ez az az alkalom, amikor a szeretet, a lélek illedelmes, „vasárnapi” társadalmi szerepet tölt be. De hát könnyebb is őszinte közösségi életet élni ott, ahol magától szerveződik a közösségi élet, ahol a munkában, az adekvát nehézségekben osztozunk. Itt személyesebb kapcsolatot tudunk kialakítani egymással. G. K. 37 éves családanya * * * Hogyan élek családomban? 1945-ben találkoztam a felszabadító hadsereg két hivő, velem egykorú katonájával. Testvérek lettünk. Nagyon érdekelt, hogyan jutottak hitre. Az egyik így válaszolt: „Az apámat sohasem fogtam hazugságon. Ö mondta, hogy van Isten, és én elindultam keresni” —, és a bibliájára mutatott. „Megtaláltam”. E szavak örök nyomot hagytak a szívemben. Imádságos szívvel indultam házastársat keresni, és vele együtt ezzel a felelősséggel vártuk gyermekeinket. Tudtuk, hogy nemcsak imádkozni kell értük s tanítani őket a keresztyén életre, hanem előttük élni kell keresztyén módra. Ma mind a négy gyermekünk személyes Megváltójának vallja Jézust, és együtt dicsérhetjük öt.
