Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Jékely Zoltán: Kedvetlen őszutó, András napja felé (versek)
NAGY GYULA: HOL TART MA ...? 7 és örök jövő. A párbeszéd marxista partnere számára ugyanilyen végső alapmeggyőződés, hogy a világ és a történelem végső alanya az ember; hogy a bűn az emberi élet és történelem leküzdhető jelensége; és hogy a világ és társadalom idői jövőjének formálása is az ember végső etikai felelősségére van bízva. Az Isten-hit és a humanista ateizmus ebben a párbeszédben át- léphetetlen határok közöttünk, és előreláthatóan azok maradnak a jövőben is. Egyik oldalon sem törekszünk, mert nem is törekedhetünk, kompromisz- szumokra, szinkretizmusra ezekben a végső kérdésekben. A párbeszéd lényeges célja itt ezeknek a határoknak a viláqos megvonása, felderítése és a velük kapcsolatos téves vagy egyoldalú nézetek korrigálása, a közös emberi célok őszinte és sokoldalú, együttes szolgálata érdekében. Befejezésül: ma olyan világban, olyan apokaliptikus veszedelmek árnyékában élünk, amikor a keresztyének és marxisták sokszázmilliós táborainak közös etikai felelősségvállalása és az ezt megalapozó, őszinte és türelmes párbeszéd emberi világunk békés jövőjének egyik legfontosabb feltétele. Ennek a világméretű keresztyén—marxista párbeszédnek ma még csak a legkezde- tén állunk. A hazai keresztyén—marxista dialógus ezért nemcsak magyar társadalmunk kikerülhetetlenül időszerű kérdése, hanem világviszonylatban is korunk egyik legfontosabb feladata. JEKELY ZOLTÁN Kedvetlen őszutó (Két kép) Rőt-barna, roppant lomb-halomsír keresztjén árva vadgalamb sír. * A láthatatlan égbe nyúlt világfa hullatja könnyét millió fiára. András-napja felé Crjöng a telihold a tiszta bolton: Napnak hazudja rég-halott magát. Kit csalhat ő meg? A hidege zordon, s hogy didereg alatta a világ!
