Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Tomka Miklós: Mire való a vallásszociológia?
és némileg eltereli a figyelmet a speciálisabb alsóbbrendű vallásszociológiai kérdésekről. E felfogás kimondatlan tétele, hogy a vallásnak vagy vallásosságnak van valamilyen, ám a konkrét — evangélikus vagy katolikus, iszlám vagy hindu —• tradíciótól független „magja”, lényege vagy funkciója, mint például a fennálló hatalmi viszonyok szentesítése és általában az elidegenítés (Marx), mint a társadalom integrálása (Dürkheim, Berger), vagy mint éppen ellenkezőleg a társadalmi dinamika fokozása (Lanternari, Houtart). A szemléletnek két hibája van. Egyrészt a feltételezett tulajdonság vagy funkció általános érvénye elvileg nem bizonyítható. Másrészt az alkalmazott „bizonyítás” egyszerre hibás és káros. Ennek logikája ugyanis az. hogy bizonyos tapasztalati anyag alapján következtet a funkciókra, majd a deduktív úton nyert funkciókat abszolutizálja és megteszi ,,a vallás” kritériumainak, ami pedig azoknak nem felel meg, azt vagy kizártja vizsgálódásából, vagy átmeneti devianciának minősíti. A másik iskola képviselői a hangsúlyt a hivatalos vallási intézmények által tradicionálisan elfoglalt vagy igényelt mezőny aprólékos vizsgálatára helyezik.11 Érvük, hogy ismereteink itt is ugyancsak hiányosak és előbb az alapokat kell lerakni ahhoz, hogy általánosabb összefüggéseket kimutathassunk. Szavuknak nyomatékot ad, hogy ez a tevékenység felel meg a mindennapi praktikus igényeknek is. Ellenük szól azonban, hogy az alkalmazott szociológia egykönnyen minden elméleti igény feladásához vezethet, és a vallásszociológia esetében éppen ez a — csak lassan oldódó — szakmai elszigeteltség fő o:ka. Ellenük szól továbbá, hogy ily módon sok mindent megtudhatunk a fejlett intézményrendszerrel rendelkező világnézeti kultúrákról s az oda tartozó jelenségekről, minden más azonban figyelmen kívül marad. <52 TOMKA MIKLÓS: MIRE VALÓ A VALLÁSSZOCIOLÓGIA? Ez a fajta vallásszociológia végzi a „terepmunkát”. Kedvelt témái például a) a vallási élet — a hitbuzgalom, a vallási tárgyú művelődés, a szeretetszolgálat stb. — szociológiája; b) egy gyülekezet élete és emberi kapcsolatrendszere; c) a „vallási funkcionáriusok”, köztük a papok, a választott tisztségviselők, az egyházi alkalmazottak stb. tevékenységi köre, időbeosztása, szerepe és szerepkonfliktusai, emberi viszonyai, beilleszkedése az egyházi intézménybe; d) a vallásosság és a társas viselkedés formái közötti kapcsolat, a vallásosság összefüggése a kulturális igényekkel, a választott pályával, a társadalmi hierarchiában való fel- emelkedéssel. Ez az irányzat elméleti kérdésfelvetéseiben is pontosan meghatározott és viszonylag szűkkörű jelenségek tisztázását igényli, például azt, hogy milyen szerepe van a felekezeti tradíciónak a születési vagy az öngyilkossági arány kialakulásában; vagy hogy a vallásosság továbbadásának melyek a legfontosabb intézményei; vagy hogy a társadalom gyors átrétegződése hogyan befolyásolja a tradicionális vallásosságot? A vallásszociológia nagy mulasztása, hogy igen keveset foglalkozik — vagy csak mostanában kezd foglalkozni — a hivatalos intézményeken kívüli vallásossággal. Még menthetetlenebb az ateizmus szociológiájának szinte teljes hiánya.12 Funkciók, feladatok A vallásszociológia talán legfontosabb funkciója a deszakralizálás. A vallásos gondolkodásban az olyan tételek, mint ,,a vallásosság Istennel való kapcsolat” és „az egyház isteni alapítású intézmény”, nem ritkán azzal a hamis következtetéssel járnak, mintha a vallás és egyház ne függne törté
