Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA 79' más tehát a feladat régen, ma és a jövőben, de a személyes kapcsolat, ami Jézushoz fűzi a keresztyén embert, ugyanaz kell, hogy legyen. Ezek után: mit jelent számomra ez a „másfajta” életvitel? Hiszek Isten személyes életirányításában — azok számára, akik ezt igénybe akarják venni. Nem tudom enélkül elképzelni az életemet. És tekintély számomra az a mérce, amit Jézus várt követőitől, ha sokszor nem is tudom betartani azokat.. Ez volt az, ami meghatározta magatartásomat, amikor a főnököm — látva, hogy én nem vittem haza a munkahelyemről a tollat, ceruzát, borítékot — viccesen azzal húzott, hogy akkor hozzak magammal otthonról papírt is; amikor mint fiatal leány rohangáltam a gyermekbibliaórások után, és közben azzal piszkáltak, hogy így sohasem fogok férjhez menni; és amikor mégis kilátásban volt az esküvő, arra biztattak, ne adjam haza a fizetésemet — ahol pedig nagy szükség volt rá —, mert így semmit sem tudok magamnak összegyűjteni. Isten igéje irányított, amikor hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, ha késve is, de legalább levelező tagozaton elvégzem a teológiát; amikor gyermekünk harmadik évének betöltése után úgy láttuk, hogy akár mai megoldás, akár nem, a mi helyzetünkben most jobb, ha nem megyek vissza dolgozni, hanem megpróbálok segítőtárs lenni egy olyan területen, ahol úgy érezzük, erre van szükség, vállalva a „háztartásbeli” nem biztos, hogy egyszerűbb megoldását. Erre a normára próbálunk figyelni, amikor szeretnénk a jövőnket is úgy Istenre bízni, hogy ne önfejűén döntsük el következő lépésünket, hanem próbáljuk az Ö akaratát figyelni; amikor szeretnénk, ha időbeosztásunkat nem a saját igényeink, hanem feladataink határoznák meg, és gyermeknevelési módszerünket nem aszerint választanánk meg, hogy hogyan tudnánk gyermekeinkből álmaink megvalósítóját nevelni, hanem elsősorban az, hogyan tudunk úgy élni, hogy ő is megismerje Krisztust. Kényszerű meghatározottság, kalodába zárás ez? Számunkra nem. Sokkal inkább végtelen biztonság és boldogság. Egy életnek csak a kezdete, ahol úgy érezzük, nagyon sok tanulnivalónk van még. És honnan lehetne ezt tanulgatni, ha nem éppen Isten igéjéből?! Ezért olvasom naponta a Bibliát, ezért tartom fontosnak az istentiszteleteken, bibliaórákon, a gyülekezet közösségében való részvételt, amit egyáltalán nem pótol számomra az egyéni igeolvasás, ugyanakkor ezért tartom fontosnak az egyéni elcsendesedést, önvizsgálatot is, problémáinknak, elképzeléseinknek imádságban való hordozását. Ezek mellett nagyra értékelem a gyülekezet, de elsősorban a család, házastársak egymást figyelmeztető segítségét is. Mennyiben különbözik a keresztyén életvitel minden más életviteltől? Hiszen mindnyájan ugyanabban a környezetben élünk, ugyanazokkal a nehézségekkel találkozunk, ugyanúgy szembekerülünk olyan feladatokkal, amiket erőnk felettinek látunk, ugyanúgy boldogan szeretnénk élni. A különbség számomra abban van, hogy mindezekben az élő Jézussal együtt élhetek. „háztartásbeli” lelkészfeleség
