Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Dóka Zoltán: "…akadálytalanul". Az Acta kommentár műhelymunkájából
i6 DÓKA ZOLTÁN: „AKADÁLYTALANUL misszió és annak munkásai nem jelentenek veszélyt az államhatalom számára (v. ö. Ac 17,5kk; 18,12kk; 25,7kk; stb.). Pál kiszabadulása és hispániai útja is csak feltevésen alapuló és ezért sokat vitatott állítás. A tárgyilagos állásfoglalást ráadásul nehezíti az az „érdek”, hogy az egyébként Pál utáni teológiát és egyházszervezeti viszonyokat tükröző pásztorlevelek (1 és 2Tim, Tit) páli szerzőségét igazolni lehessen. De bármint is legyen, az kétségtelen tény, hogy Lukács semmit nem tud Pál szabadulásáról és hispániai útjáról. Nem is sejtet ilyesmit. Viszont határozottan utal halálára (Acta 20,24—25; 21,13). Több kutató is kimutatta, hogy a 2 év után szabadon bocsátó római jogszokás létezése csupán következtetés. Kétségtelenül bizonyító írásos emlék nincs. Olyan viszont több is van, ami cáfolja. Az a feltevés, hogy Lukács Rómában írt, felveti az egész Acta-kutatás egyik alapkérdését, ti. a szerzőség kérdését. Itt csak egészen röviden utalhatunk rá. Vajon a szerző, aki Acta 1,1 szerint a harmadik evangéliumot is írta (vö. Lk 1,1—4) és akit a II. század vége óta(!) a hagyomány Lukácsnak nevez, azonos-e azzal a Lukáccsal, aki Filem 24 szerint Pál apostol munkatársa, Kol 4,14 szerint orvos volt? A mai kutatók zöme nemmel felel. Az Acta és a páli levelek összevetése ui. számos ponton azt mutatja, hogy a szerző sem Pált nem ismerte személyesen, sem leveleit nem olvasta. Általános vélemény szerint az ún. „mi-részletek” (16,10—28,16-ig a szerző néha többes szám első személyben ír) nem perdöntők a kérdésben. Ezek legfeljebb arra vallanak, hogy a szerző egy szemtanú feljegyzéseit is felhasználta, aki talán már lehetett a szemtanú-Lukács és névadója is a lukácsi kettős műnek. így a szerző, akit a kutatók egyszerűség kedvéért továbbra is Lukácsnak neveznek, talán nem is Rómában írt. Erre vall, hogy nem sokat tud Pál római tartózkodásának részleteiről és még kevesebbet a római keresztyénekről. Annak viszont semmi jele nincs, hogy tudatosan elhallgatná a római gyülekezet létezését, egyes kutatók szerint kíméletből, mert a viszálykodó gyülekezet nem állt egységesen Pál mellé, mások szerint azért, mert Pált Rómában is mint a keresztyén misszió úttörőjét akarja jellemezni. Valószínűbb, hogy nem is tudott róluk többet. A 3. kötet tervének indokai közül így elesik a hiányos római adatokra való hivatkozás. A prótos és proteros különbségével kapcsolatban több filológus is kimutatta, hogy a hellenisztikus szóhasználatban a prótos gyakran szerepel a proteros értelmében, tehát előbbit, korábbit is jelenthet. Az „apostolok cselekedetei” (vagy hasonló) felirat sohasem tartozott a könyv szövegéhez. Igazolhatóan csak a II. századi kánonialakulás során kezdték így nevezni korabeli irodalmi művek elnevezését követve, amelyek uralkodók, híres emberek tetteit írják le. így a későbbi feliratot nem lehet Lukácson számonkér- ni. Ennek ellenére fennáll az apostolok és Pál viszonyának kérdése, amelyre később visszatérünk. Általában elvetik a kutatók a Pál mártíriumát hiányoló véleménynek azt az érvelését, hogy az Acta befejező szövege töredékes, csonka. Bár valóban egyszerű, szűkszavú leírás a záró szakasz, de formailag és tartalmilag egyaránt kerek és semmiképpen sem töredékes. Nyilvánvaló, hogy itt csak feltevés irányítja a szöveg vizsgálatát. De miért ne lehetne a lehető legegyszerűbbre gondolni, hogy ti. Lukács — bár nyilvánvalóan tudott Pál haláláról (Acta 20,24—25; 21,13) — valamilyen okból nem akarta azt elmondani s könyvét azzal befejezni?! Vizsgálódásaim alapján úgy látom, valamennyi ismertetett és számos nem
