Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 2. szám - Beke László: Művészet, történelem, vallás. Beszélgetés Kéri Ádámmal

BEKE LÁSZLÓ és KÉRI ÁDÁM BESZÉLGETÉSE

41

Egy 1848-as ágyúgolyó a falban. 1973. Vegyes technika. 104X122 cm A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

vészét virágzott egyidejűleg a XV—XVI. századi Itáliában és Északon, melyiket lehetne inkább „haladónak” nevezni? Nekem meggyőződésem, hogy a reneszánsz a hanyatlás felé vitte a művészetet, nem igazi hit volt mögötte. Egy régi, idejétmúlt modellhez nyúlt vissza. Fra Angelicót sokkal inkább el tudom fogadni, mint a kezdődő reneszánsz nagy művészeit. Ugyanakkor Északon egy merőben új fejlődés indult meg, mégpedig a Fra Angelico hitével azonos hőfokon. Tulajdonképpen az egyház megújítása volt itt a tét, mely kényszerűen egyházszakadáshoz vezetett.

— Beszéljünk tehát a katolikus és a protestáns művészetszemlélet különbségeiről?

— Nézd, én — noha evangélikus vagyok — nem vagyok szakértő ezekben a kérdésekben. De úgy látom, hogy a leglényegesebb: a protestantizmus egyik ága részben megszüntette az egyházművészetet. Ugyanakkor számos világi témát megnyitott, lásd Vermeer festészetét vagy Rembrandtot. Rembrandt soha nem dolgozott egyházi megrendelésre — a bibliai témáit saját hitéből, saját magának festette.

— Hogyan vélekedsz erről a „képellenességről”?

— Azt hiszem, a fölösleges elemektől megtisztítás szándéka állt mögötte. Hogy csak a legfontosabbról, az igéről legyen szó. De ha pontosabb akarok lenni, különbséget kell tenni a református és evangélikus egyházak állás-