Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Makkai László és Veöreös Imre: Református–evangélikus kapcsolatok
MARKAI LÁSZLÖ és VEÖREÖS IMRE: REFORMÁTUS ÉS... I? V. I. Milyen szerepet szánsz a mai adottságok között a magyar protestantizmusnak? A „protestálás”, tiltakozás az egykori uralkodó katolikus egyházzal és annak tanításával szemben a II. vatikáni zsinat óta és a mai hazai alkotmányjogi helyzetben idejét múlttá, nemzeti viszonylatban a Habsburg- hatalommal szemben pedig régmúlttá vált. A „protestantizmus” ma egyszerűen gyűjtőfogalom a reformáció örökségét valló egyházak egybefoglalására. Milyen sajátos pozitív feladata marad? M. L. Nem hiszem, hogy a reformáció „semper reformandi” elve is feladható lesz, míg az egyház a földön él. Ha pedig ez így van, a reformáció hagyományai elevenen maradnak, s ezek az evangélikusok és reformátusok közös hagyományai. Egyszer már nagyon közel kerültek ezek a hagyományok a két világháború közötti újreformátori teológiában. Azóta talán a sajátosságok hangsúlya lett nagyobb. De nem lehet olyan sajátossága egyikünknek sem, amely ellene mondana a közös reformátori hagyománynak. Ha lenne, sürgősen le kellene bontani. Ez a bontás és az utána következő hídépítés a „protestantizmus” feladata. V. I. Öröm lehet számunkra, hogy a „semper reformandi”, az egyház szüntelen reformálásának a követelménye és gyakorlata az utolsó évtizedekben messze túlnőtt a reformáció egyházainak a határán. A reformáció hagyományainak korszerű ápolása persze elsősorban a mi közös feladatunk. További kérdésünk: mit lehet tovább vinni a népegyházi hagyományokból? Milyennek képzeled a jövő egyháza struktúrájának alakítását a szekularizációs folyamatban? M. L. Ügy gondolom, hogy sok minden közt leginkább abban vannak közös problémáink és tennivalóink, hogy egyházainknak egyaránt és együtt kell haladniok a népegyháztól a nép egyházáig vezető úton. Semmi újat nem mondok azzal, ha ezt az utat a „diakóniai teológia” és a „szolgálat teológiája” lényegileg közös útjában jelölöm meg. V. I. Milyen teendőket látsz fontosnak a reformátusok és evangélikusok testvéri kapcsolata érdekében? M. L. A legfontosabb teendőnek a kapcsolatok sűrítését, egymás jobb megismerését látom. Meg vagyok győződve, hogy a fentiekben több-kevesebb joggal emlegetett aggodalmak így fognak eloszlani. V. I. Beszélgetésünk végén egy vallomással tartozom. Ifjúságom idején, a harmincas évek elején, Tahi fennsíkján nagyon sokat kaptam református igehirdetőktől, Victor Jánostól, Bareczky Alberttól és másoktól a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség főiskolás konferenciáin. Egyházi szolgálataim során pedig számos református lelkipásztorral kapcsolt össze a közös hit. a testvéri szeretet, a kölcsönös megbecsülés és az együttes munka.
