Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Beke László: Művészet, történelem, vallás. Beszélgetés Kéri Ádámmal
BEKE LÁSZLÓ Művészet, történelem, vallás Beszélgetés Kéri Ádámmal — Több mint egy évtizedes munkásságod során kialakultak jellegzetes témaköreid: útburkolat-darabok, falfelületek, elektromos dobozok és kapcsolók, melyek a városi környezet valódi részleteivel és tárgyaival gyakran összetéveszthetők; újabb- és legújabbkori történelmünk emlékei és ál-emlékei, legutóbb a régi levelezőlapok, bélyegek és töltények. Kapcsolatba kerültél olyan irányzatokkal, mint a pop art vagy a hiperreálizmus. Én azonban még fontosabbnak tartom, hogy tárgyaidon a használat, és még inkább: az idő nyomait keresed. — Valóban, amikor az utcakő témájával kezdtem foglalkozni vagy megfestettem Radnóti jegyzetfüzetének egy lapját, nem is gondoltam az említeti irányzatokra. Csak később figyeltem fel a hasonlóságra. Radnóti hagyatékából egy olyan jelet akartam kiemelni, mely nemcsak rá, hanem a korszakra is utal. — Nekem ez a magyarázat túl általános. A személyes történelemfelfogásodra lennék kíváncsi. Arra gondolok, hogy a második világháborús töltényeket bemutathattad volna személytelenül, amint a pop art tenné, vagy száraz falevelek között, egy gyűrött újságlapon, nosztalgikusan. Te viszont ironizálsz a nosztalgián. — Bemutattam a töltényt a maga ridegségében is, lefényképezve azt a részét, mely a lövés pillanatában a hüvelyből kirepül. Mégis abból indulók ki, hogy a téma olyan, amitől az ember eleve fél. Az ábrázolással csökkentem a félelmet, olyan tárggyá alakítom, ami már nem alkalmas arra, hogy öljenek vele. — Vagyis beteszed egy ékszertokba, megcsinálod fából, vagy úgy rajzolsz le több töltényt egymás mellett, mintha embercsoport lenne. Megszelídíted. De valid be, hogy valamilyen formában szereted a töltényeket is, meg a katonaságot is!? — Nem szeretem! De gyerekkorunkban rengeteget játszottunk töltényekkel, szétszedtük őket... — Adsz a gyerekeid kezébe játékpuskát? — Nem, bár a társaiktól automatikusan eltanulják a katonásdit. — Cselgáncsozni taníttatod őket! — Én is aktív vívó voltam, de eszembe sem jutott, hogy fegyver van a kezemben. Megmaradtam a sport keretein belül. — Tehát az az elved, hogy „meg kell maradni egy bizonyos határon belül”, egészséges úton levezetendő agresszív hajlamainkat. Én viszont arra
