Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Kulturális figyelő
94 KULTURÁLIS FIGYELŐ érvénytelen, kivéve, ha ez alól külön felmentést kapnak. Harding Meyer (Lutherische Monatshefte 1979. 6. sz.) mutatott rá, hogy a vegyesházasságok körüli római katolikus—protestáns feszültségnek nem a házasság szentsége és felbonthatat- lansága körüli véleménykülönbség a fő forrása. Az ortodox egyház gyakorlata ebben a vonatkozásban szintén eltér a római katolikus gyakorlattól és felfogástól, de római részről ortodox— római katolikus vegyesházasság esetében nem látnak akadályt, hiszen az ortodox egyház papi hivatalát elismerik. Ezért mondhatjuk, hogy a vegyesházasság problémája nem pusztán a házasság eltérő teológiai értelmezéséből, hanem sokkal inkább az egyház és az egyházi hivatal értelmezésének különbségeiből fakad. Hírek szerint (Lutherische Welt-In- formation 1980. 43. sz.) az 1980 októberi püspöki szinóduson is, mely a család kérdéseivel foglalkozott, többen megszólaltatták a vegyesházasság problematikáját. John W. Gran norvég püspök a vegyesházasságok „ökumenikus esélyéről” beszélt, és hogy nem kellene olyan negatívan megítélni őket. Jan Willebrands bíboros szükségesnek tartotta, hogy az interkommu- nió kérdését alaposabban megvizsgálják. Utalt arra is, hogy az evangélikusokkal és reformátusokkal folytatott megbeszéléseken a házasság szentsége és felbonthatatlansága kérdésében a különbségeket nem szüntették meg ugyan teljesen, de jelentősen elhárították. Az északi püspökök úgy vélték, hogy a katolikus gyermeknevelésre vonatkozó ígéret megkövetelése ellenkező hatást is kiválthat, ha a katolikus félnek laza kapcsolata van saját egyházával. Ezek a gondolatok azonban nem kerültek bele a püspöki szinódus által elfogadott záróüzenetbe. Fölvették őket azonban az 1980. október 25-én II. János Pál pápa elé terjesztett javaslatok közé. A vegyesházasoknak „gyermekeik keresztyén nevelése közös feladatuk, ezért az evangélikus fél kötelességének tartjuk, hogy a katolikus fél lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartásával saját evangélikus meggyőződését belevigye családi életébe és gyermekeik nevelésébe” — hangoztatta püspökeinknek 1974 júliusában kibocsátott körlevele. Az elmondottakon végigtekintve, ezt a megállapítást még mindig időszerűnek, előremutatónak és testvérinek tarthatjuk. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1978. november 18-án egy 1888-ban felállított síremlék képét hozta (Roer- mond, NSZK). A katolikus és evangélikus temetőt elválasztó téglafal azonos pontján, de két különböző oldalán a kerítés fölé magasodik két egyforma sírkő. A sírkövekről egy-egy kar nyúlik a másik felé és a két kéz egymásba fonódik. Az evangélikus feleséget felekezeti okokból nem temethették katolikus férje mellé, mégis fogják egymás kezét. Ezt a kézfogást nem pótolhatják, de nem is nélkülözhetik a világszintű megbeszélések. Reuss András
