Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
30 ERDÉLYI ZSUZSANNA: VAN-E HAZAI EVANGÉLIKUS... Hát a nagy zöld-csütörtökön Szent fiam hogy mit mívelöl ? Akkor anyám hamis Júdás, Harminc ezüst pénzér elád. Nagypénteken mit fogsz tenni ? Szent fiam mit fogsz mívelni ? Akkor anyám, egy keresztre Föl leszek én majd szögezve. Majd a kereszt alatt állasz Kezeiddel el nem érhetsz, Kezeiddel el nem érhetsz Szűz öledbe le nem vehetsz. Nagyszombaton mit fogsz tenni ? Szent fiam mit fogsz mívelni ? Akkor anyám, föltámadok, Dicsőségben uralkodók. Nagyvasárnap mit fogsz tenni ? Szent fiam mit fogsz mívelni ? Akkor anyám mennyországba Leszek örök boldogságba. Húsvét után negyven napra, Felme(gye)k atyám országába Elküldöm a vigasztalót, A fehér színű galambot. Elénekelte Hugyagon Nógrád megyében 1974. március 14-én Farkas János- né Pénzes Margit, született 1904-ben, és a következőket tette hozzá: ,,. .. vi- rágvasámapján este elmentünk a kereszthez, és akkor ottan mondjuk, van itten az utcán, mellette, és a főút mellett és ott énekeljük eztet.. . Hát úgy este 6—-7 körül. A rózsafüzért szoktuk, a fájdalmas rózsafüzért végeztük előtte oszt utána mindig ezt szoktuk, énekelni... Mindig, mindig tartjuk eztet ...” Jómagam az énekhez írt jegyzetben imígy egészítettem ki ezt az akár keresztjáró éneknek is nevezhető, a hazai hagyományban ritmikus prózában is előforduló énekváltozatot, mely „Aranymiatyánk” néven ismeretes: „Ez az ének a ponyvái terjesztés révén meglehetősen ismert párbeszédes szerkezetű, tagolt prózaritmusú imádságnak, az Aranymiatyánknak tudomásunk szerint a szakirodalomban még nem rögzített strófikus, tehát kötött ritmusú változata. Az ismétlődő formulákra épített szövegben Krisztus a Nagyhét eseményeit vetíti föl Mária elé „napi” bontásban. Eredete a középkorra nyúlik vissza, apokrif hagyományok sugallatára, a Jézus és Mária között lejátszó- dottnak vélt búcsújelenetre. Tudunk XV. sz.-i német előfordulásáról. S nálunk a Weszprémi kódex emlékeztet rá. (L. 220. sz. ima 1. jp.) Gyűjtésünkben német, szlovák, délszláv változatok mutatják nemzetközi múltját. Ez imaéneket azért hozzuk e fejezetben, hogy — miként jeleztük — ezzel is érzékeltessük a funkcióváltás folyamatát, rögzítve az énekből imává válás meneté-
