Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
ERDÉLYI ZSUZSANNA Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány? Eredetileg tanulmányt szántam a Diakonia részére. Végül kérdésfeltevéssel induló, gyűjtési felhívással végződő gondolatsor jelenik meg a folyóirat hasábjain. A szerkesztővel folytatott gondolatcserénk középpontjában — mely nevezett tanulmány témáját egyengette — a magyarországi evangélikus hí vek körében élő imádsághagyomány volt. Nem a könyvekben is megjelent imádságoké, hanem a szóbeliségben föntmaradt szövegeké. Szövegeké, melyeknek valamikor lehetett kapcsolata a hivatalos liturgiával, ám nem szükségszerűen. Éppen az a kérdés, hogy használtak-e az evangélikus hívek, főleg a falu népe olyan imádságokat, amelyek kívül estek a liturgia és a házi-otthoni gyakorlatra egyházilag nyújtott hitbuzgalmi anyag körén. Vagyis élt-e valami olyan, az elődöktől örökített és többé-kevésbé csöndben az egyház horizontján kívül élő imádsághagyomány, amely kapcsolatot mutat a hazai katolikum körében nyert s a középkor irodalmi és vallási megnyilatkozások nyomait is tükröző szövegemlékekkel, a hazai megjelölés szerint: az archaikus népi imádságokkal ? Ha viszont ilyesfajta megfogalmazások nem lelhetők már föl a magyarországi evangélikus örökségben, akkor miféle ún. pa- raliturgikus jelentkezési formák hajtottak ki a hivatalossá emelt szövegek sarjadékaként ? Egyáltalán volt-e olyan fokú a népi áhítatigény, mely az efféle sarjadékok növekedéséhez megfelelő talajt tudott biztosítani, ahogy ezt a katolikusoknál a középkori franciskánus szellemiség és a barokk Mária-köz- pontú szemlélet érzelemhangsúlyos vallásossága lehetővé tette. Ha volt, mit termelt? Ha nem volt, megelégedett-e egyszerűen a föntről kapott spirituális javakkal ? Netán — hiányérzete esetén — engedte-e beszüremleni — ahogy erre a reformátusoknál volt példa — a környező katolikus népi gyakorlat elemeit? Megmaradt-e valami a kereszténység előtti ún. pogány tudat- és képzetvilág fönntartotta szellemi örökségből ? Más szóval a babonaság műveleteiből és kísérő szövegeiből? Ezek nem a valóságtól elrugaszkodott föltételezések nyomán született kérdések. Tudjuk, hogy még a legkonzervatívabb katolikus közösségek gyakorlatában is mindmáig előfordulnak — az ezeréves keresztyénség ellenére és mellett ősi tudatformák kötődő tartalmairól és képzeteiről — azaz az egykori mágikus világkép lappangásáról — árulkodó nyomok. Mindezek és a kapcsolódó kérdések már évek óta foglalkoztatnak, sőt imádságkutatásom első időszakától fogva érdekelnek. Mégsem jártam utánuk. Tisztázásukra erőmből, időmből nem futotta. Az archaikus népi imádsághagyomány váratlanul föltörő hatalmas anyagának gyűjtése, rendezése, kiadása és az azóta is tartó eredet- és történetiségvizsgálat — melybe bele-
