Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Fabiny Tibor: A Türelmi Rendelet értékelése
2Ó FABINY TIBOR: A TÜRELMI RENDELET ÉRTÉKELÉSE másutánban kapott bár óságot három jeles evangélikus család: 1781 végén Jeszenák Pál, a kor első jogásza, 1782 tavaszán Prónay László, a későbbi főispán és fivére Gábor, a tudós botanikus, utóbb egyetemes egyháza felügyelő; majd az év nyarán a két Podmaniczky-testvér: Sándor és János, mindkettő a híres Beleznay Miklós tábornok sógora. Kitüntetéseikkel II. József nemcsak buzgó egyházpolitikai tevékenységüket akarta honorálni, hanem biztosítaná akarta a kulturális és egyházi életben vitt szerepük súlyát és további hatékonyságát. Tudjuk, hogy mind ők, mind utódaik és közeli rokonaik másfél századon át igen jelentős szerepet vittek a magyar evangé- likusság életének irányításában. Ugyanakkor nemcsak e szűk felső rétegnek, hanem a magas műveltségű — addig sokak által lenézett —, polgári származású értelmiségieknek is megnyílt a felemelkedés útja, különösen a tudományos és kulturális közélet területén, gondoljunk csak a Hajnóczy, Wallaszky, Schwartner, Cornides vagy Liedemann családok sok kiváló tagjára. 2. Már alig remélt fellendülésbe jött evangélikus gyülekezeteink élete. A Türelmi Rendelet megjelenése előtt csak 215 protestáns anyagyülekezet él; hazánkban. A tolerancia meghirdetésével ez a szám a század végéig 758-ra ugrott fel, sőt a filiákkal együtt elérte az 1740-et! A Magyar Helytartótanács a rendelet megjelenése utáni öt 'év folyamán 220 templomépítési engedélyt adott ki. Egyedül a Dunántúli Egyházkerületben 76 új templomot szentelt fel ezekben az éveikben Perlaky Gábor dunántúli evangélikus püspök, ne- mesdömölki lelkész. Vegyük példának a kőszegi evangélikus gyülekezetnek a történetét. 1671- ben, a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után — a protestánsok gyászévtizedének mintegy nyitányaként — elvették mind magyar, mind német templomát. A pásztor nélkül maradt nyáj a várostól hét kilométerre fekvő Nemescsór a járt ki istentiszteletre. Ezt a kis nemesi községet az 1681-es soproni országgyűlés Vas vármegye egyik „artikulánis” gyülekezetének nyilvánította. Száztíz éven át gyalogoltak ettől kezdve Csóra a kőszegi evangélikusok, hogy Isten igéjét hallgathassák! Amint a Türelmi Rendelet megengedte, nekifogtak a telekvásárlásnak és az új templom felépítésének. Lelkészük, Asbóth János Gottfried így prédikált örömünnepükön: ,,A kőszegi gyülekezet tagjai tudják legjobban, mennyi gonddal, fáradsággal és kényelmetlenséggel volt egybekötve eddigi távoli istentiszteletük. Távol laktak pásztoraitok és tanítóitok. Egész héten át olyan magányosaik voltatok, mint a madár a háztetőn, istentisztelet és iskola nélkül. A lázas beteg, a reszkető aggastyán- és a haldokló hiába vágyott lelkésze után. Olyanok voltak, mint a hontalan fecske, vagy mint a galamb a száraz ágon ... De hogy otthonra leltetek és már tietek az Ür oltára, annak e mai boldog nap a bizonyítéka.” Nem csökkenti a tolerancia gyülékezetekre kisugárzó hatásának a jelentőségét az sem, hogy a jozefinista korral erősen liberális, majd racionalista korszellem párosult. Ez hatotta át a gyülekezeti élet igehirdetéseit, énekeit és imádságait is. Mégis megelevenedett az egyházi élet, amelynek kiszélesedő medre a XIX. században újabb és mélyebb áramlatokat is be tudott fogadni. 3. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Türelmi Rendelet révén újabb ösztönzést kapott az evangélikus iskolaügy.
