Diakonia - Evangélikus Szemle, 1981
1981 / 2. szám - Káldy Zoltán: Az egyház társadalmi funkciója
6 KÁLDY ZOLTÁN: AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI FUNKCIÓJA csak az egyéni üdvösség elnyerése fontos számára, és elfordul a világtól, társadalomtól. Ez azonban nagyfokú önzés. Éppen az evangélikus egyház, amely Luthertől tanulta meg az Istentől teremtett világ iránti felelősséget, soha sem adhatja fel ezt a felelősséget. Ha a II. hitágazat (a megváltásról) felől közelítjük meg témánkat, a felelősség mellé oda kell tennünk egy másik szót. Ez a szeretet. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta ...” (Jn 3,16) Az Istentől szeretett világban, társadalomban végzi az egyház társadalmi funkcióját. Istennek az egész világot átölelő szeretetéről szóló evangélium pedig az egyházban is és az egyes keresztyén emberben is szeretetet ébreszt a világ, a társadalom, a felebarát — aki a társadalomnak tagja — iránt. Sőt még a III. hitágazatnak ( a megszentelésről) is van köze az egyház társadalmi funkciójához. Először is azért, mert ez a hitágazat beszél az egyházról mint a „szentek közösségéről”. Ezt az Ágostai Hitvallás így erősíti meg: „Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete” (VIII. cikk). Ezért az egyház nem azonos a társadalommal. Nem olvadhat fel a társadalomban. Nem „társadalmi szerv”. Mindig lesz bizonyos feszültség egyház és társadalom között. Az egyház csak addig tudja becsületesen betölteni társadalmi funkcióját, míg ezt tudatosan vállalja. A keresztyén ember és egyház társadalmi funkciójának ott is van kapcsolata a III. hitágazattal, hogy Luther szerint a keresztyén ember „megszentelődése” a világban történik, és nem a világtól elzárt helyen. A Szentlélek által megszentelt s vezetett egyház és keresztyén ember végzi a megszentelt életen keresztül is a társadalmi funkciót. A Szentlélek azt az „értelmet” is megvilágosítja, amely dönt a világi kérdésekben, köztük társadalmi és gazdasági kérdésekben is, bibliai textusok idézgetése nélkül. Az egyház indirekt társadalmi funkciója Az egyház társadalmi funkciója egyetlen egész, mert minden szolgálata valamilyen úton-,módon társadalmi vonatkozású is. Mégis beszélhetünk az egyház indirekt és direkt társadalmi funkciójáról. Közvetve társadalmi funkciót is végez az egyház az igehirdetéssel. Elsősorban az Isten szeretetéről szóló evangélium prédikálásával. Az evangéliumon keresztül az „Isten ereje” ragadja meg az embert és formál belőle új embert, melynek önző énje „keresztre feszíttetett”. Ez az új ember — akiben Krisztus él — odafordul a felebaráthoz, a társadalomhoz és a világhoz, hogy segítsen kérdéseinek megoldásában. Miután ingyen kegyelemből megigazult, minden erejét arra fordíthatja, hogy másokkal törődjék, és értük dolgozzék. A Krisztusban újjá lett ember hasznos szolgálatot végezhet a társadalom javára megszentelt életével, becsületes munkájával, tiszta családi életével, megbízhatóságával. Indirekt társadalmi funkciót végez az egyház akkor is, ha az igehirdetésben szól a keresztyén ember feladatairól a társadalomban, a világban. Minden igehirdetés torzó, amely nem tér ki etikai és szociáletikai kérésekre. Ez úgy tartozik össze, mint a nap és a meleg. El kell mondani az igehirdetésben, hogyan él a hivő ember a családban, a munkahelyen, a társadalomban, az emberiség nagy családjában. Az egyház ezzel közvetve társadalmi funkcióját is végzi. Még az úrvacsorának is van közvetve „társadalmi kihatása”. Nemcsak
