Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Fabiny Tamás: Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről
FABINY TAMÁS Arcképvázlat Ruzicskay Györgyről Öreg pesti bérház, közel a zsúfolt utcák és körutak forgalmához, mégis hátat fordítva a nagyvárosi zajnak. A környező utcanévtáblákon festők neve: Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Székely Bertalan, Munkácsy. Ez a ház a Kmetty utcában áll, beleilleszkedve a környező épületek szürke egyformaságába, amit télen még a fák zöldje sem szabdalhat fel. Helyette egy szerteágazó, de lombozatát vesztett fát látok. Az ágak nyújtózó karjánál vastagabb a rajtuk ülő hóréteg, a csillámló fehérség. Öreg pesti bérház. Baktatok felfelé a fagyos lépcsőkön. A lakás és a műterem a padlástérben van. Mint egy műkedvelő, szájtáti rajongó megjegyezhetném, milyen stílusos. Pedig talán csak véletlen. A műteremben ülünk le, a beszélgetés során megelevenedő rajzok és festmények között. Szemben velem a festő, Ruzicskay György, kezemben fehér papírlap. Cseréljünk szerepet egy kis időre: hadd legyek most én az, aki rajzol, a szavakkal meg a Mester próbáljon megbirkózni! Szeretném erre a lapra egy művész portréját rávinni, néhány tollvonással meghúzni legjellegzetesebb arcvonásait. Első tollvonás: a múlt öröksége Sok-sok évtizeddel ezelőtt egy fiatalember ment ki Szarvas temetőjébe, szemével pásztázva végig a sírköveket. Fiatal volt, de a festészet és a rajzolás terén már különleges tehetséget árult el —, ki is tűzte életcéljául, hogy mindenképpen festő lesz. Csípős februári nap volt, barátságtalan idő. Hosz- szas keresgélés után, a temető egy eldugott szögletében ráakadt a keresett sírra: Tessedik Sámueléra. De semmi sem utalt arra, hogy Szarvasnak és az egész magyar felvilágosodásnak milyen nagy alakja nyugszik azon a helyen: a sír gondozatlan volt, törött fakerítés vette körül. Öt akácfa állt ott, néma tiszteletadással. A fiatal festő nézte a sírt, a törött kerítést, az akácokat — és lerajzolta mindezt. Egy tősgyökeres szarvasi ceruzája őrizte meg ezt az emléket. Az övé. Szarvas. Jellegzetes evangélikus település az Alföldön, amelynek végtelensége legendásan hatott oly sok művészünkre, alkotónkra. („Végtelen nyugalmának hatása alól én sem vonhattam ki magam. Lírai hangulat uralkodott és uralkodik ezen a vidéken, finom nüanszokkal. Egy kicsi fa: költői jelenség. Vagy annak törzse, ága, egy levele. De Szarvas né
