Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Harmati Béla: Keresztyén-marxista dialógus. A Lutheránus Világszövetség tanulmányi vállalkozása 1970–80
84 HARMATI BÉLA: KERESZTYÉN—MARXISTA DIALÓGUS hidegháborús és kiátkozásos megközelítés helyébe az érdeklődés lépett. A konferencia olyan ajánlást fogadott el, amelyik fölhívja az Egyházak Világtanácsát, hogy nemzetközi alapon kezdjen haladéktalanul párbeszédet a marxistákkal3. A genfi világkonferencia ajánlásának értelmében jött létre 1968. április 8—12. között Genfben az a keresztyén-marxista dialógus, amelynek témája „Keresztyén és marxista gondolkodásbeli irányzatok a technikai és gazdasági fejlődés humanizációjáról” volt. Ez a mindmáig „legreprezentatívabb” dialógus a párizsi teológiai professzor, Georges Casalis és a szintén francia Roger Garaudy elnöklete alatt kinyilvánította, hogy a keresztyének a dialógust nem a marxisták ellen, a marxisták pedig nem a keresztyének ellen, hanem mindkét részről a párbeszédet a világért, együttes világunkért, annak előbbre jutásáért akarják folytatni. Az Egyházak Világtanácsa ez első dialógus után nem kezdeményezett másikat, ez a téma háttérbe szorult. A szintén genfi központtal, ugyanabban az épületben dolgozó Lutheránus Világszövetség viszont az 1970-ben a franciaországi Evianban tartott világgyűlése határozata szerint „Az egyház találkozása a marxizmussal különböző kulturális környezetben” című tanulmányi munkájához hozzájárulásra kérte a tagegyházakat. Dialógus mint helyi és nemzetközi tapasztalatcsere A Lutheránus Világszövetség által indított tanulmányi program alapjában különbözik az eddig folytatott dialógusoktól. A korábban folytatott párbeszédek ugyanis nagyon gyakran egyes tudósok, szakemberek véleményének cseréjét jelentették, mindenfajta következmény nélkül, elméleti síkon. Sok volt a dialógusokon belül a monológ, személyes álláspontok, egyéni vélemények és hangsúlyok kerültek elő. A résztvevők nem egy-egy csoport vagy mozgalom, egyház vagy párt képviselőiként, hanem egyéni véleményeik képviselőiként, magánemberként léptek föl. A különböző területen, kulturális-társadalmi környezetben élő tagegyházak a saját körükön belül olyan tanulmányi csoportokat alkottak, amelyek helyi-nemzeti eredményei gazdag nemzetközi tapasztalatcseréhez vezettek a világszövetségi központ segítségével. Már a részt vevő országok-egyházak fölsorolása is mutatja a távlatokat! Európából az NDK és NSZK, Finnország, Olaszország, Franciaország, Norvégia, Svédország és hazánk, Afrikából Tanzánia, Etiópia és Dél-Afrika, Ázsiából India, Hongkong és Indonézia, Amerikából Chile, Mexikó, az Egyesült Államok és Uruguay képviselői voltak jelen. A munkában részt vállaltak a római katolikus egyház képviselői is. A különböző országokban működő tanulmányi csoportok képviselői 1975 őszén a svájci Bosseyban, majd 1976 nyarán a svájci Glionban jöttek össze konzultációra. A beszámolók könyvalakban is megjelentek.4 A tanulmányi munka teológiai értékelését az 1977-ben a tanzániai Dar-es-Salaamban tartott világgyűlés előtt a dániai Aarhusban egy kisebb csoport végezte el.5 A világszövetségi tanulmányi munka egyik ága az ún. kínai program, amelyik a római katolikus egyház missziós szervezetének (Pro Mundi Vita) az együttes közreműködésével, külön folyik.6 Az egyes helyi-nemzeti egyházak tanulmányi munkái hármas szempont szerint folytak: a keresztyénség és a marxizmus találkozásában először is
