Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Káldy Zoltán: Nemzeti ügy
KÁL.DY ZOLTÁN: NEMZETI ÜGY 7 Erkölcsi építőmunka Örömmel látjuk, hogy az irányelvek milyen nyomatékosan beszélnek etikai kérdésekről: „A figyelmet a társadalom fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei- és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani”. Hangsúlyozzák az irányelvek a közérdek tiszteletben tartását, a munka becsületének növelését, a kötelezettségek teljesítését, a közösségi szellem erősítését, általában a szocialista életmód megvalósítását. Szólnak az irányelvek a munkaidő teljesebb kihasználásáról, a fegyelmezettebb munkáról, a takarékosságról, a társadalomellenes magatartás visszaszorításáról. Mindezt magunk részéről csak aláhúzni tudjuk. Az a meggyőződésünk, hogy nem tudunk előre jutni a gazdasági és kulturális építőmunkában, ha nem jutunk előbbre az erkölcsi „építőmunkában”. Azt is valljuk, hogy nem egyszerűen a munkához való viszonyban kell erkölcsi vonatkozásban előbbre jutni. Fejlődnünk kell az emberségben, az emberi méltóság megbecsülésében, a személyiség kiteljesedésében. Ez utóbbi önmagunk megtagadásával jár együtt, vagyis az önzetlenséggel, mások javára való éléssel. Az eddiginél nagyobb szükség van a házasság és a család etikai megbecsülésére és védelmére. De ki kell mondanunk még egy szót, és ez a „szeretet” szava. Egész társadalmunknak szüksége van arra, hogy a szeretet melegítse át az embereknek egymáshoz való viszonyát a családban, a munkahelyen, vezető és beosztott kapcsolatában. E nélkül hideggé válik a társadalom. Az erkölcsi kérdések fontosságára való tekintettel talán hasznos lett volna azokkal külön foglalkozni a kongresszus irányelvei között. A kongresszusi irányelvek a szokottnál részletesebben szólnak az állam és egyház viszonyáról. Aláhúzzák, hogy „az állam az alkotmány szellemében biztosítja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonom működésének feltételeit.” Külön is felfigyeltünk arra a mondatra, mely szerint „a hívők egyenrangú állampolgárként vesznek részt a szocializmus építésében, a közéletben.” Őszintén meg kell mondanunk, hogy az elmúlt 35 esztendőben voltak olyan periódusok, amikor a hívők úgy érezték, hogy ők „másodrangú állampolgárok”. A közéletben többször mellőzöttnek érezték magukat. Jó, hogy ez az idő elmúlt és ha még kisebb körökben ma is vannak ennek nyomai, ez nem változtat azon a tényen, hogy ma már a hívők egyenrangú állampolgároknak tudhatják magukat. Azt is örömmel üdvözöljük, hogy az irányelvek leszögezik: „Változatlan elvünk és gyakorlatunk, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget pártonkívüli is betölthet. A megítélés mércéje a párttagoknál és pártonkívülieknél egyaránt a végzett munka.” Ezt a két mondatot az irányelvek nem az állam és egyház viszonyáról szóló szakaszban közlik ugyan, de mi mégis ide is csatoljuk. Ezzel azt az óhajunkat juttatjuk kifejezésre, hogy a hivő emberek is ez alá a megítélés alá essenek. Bár ez a legtöbb esetben így is van, talán nem felesleges megemlítenünk. Végül egyházunk tagjait arra kérjük, hogy jó szívvel segítsék az irányelvek megvalósítását egész népünk javára. Állam és egyház
