Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Isten-kérdés Ingmar Bergman művészetében
VEÖREÖS IMRE: AZ ISTEN-KÉRDÉS INGMAR BERGMANNÁL 65 laszthatatlanul — megvalósulva lát és láttat bennük többet-kevesebbet az újszövetségi értelemben vett szeretetből. Azzal, hogy az emberi kapcsolatok és az emberi lét gyötrő kérdéseiben ezt a szeretetet állítja oda egyetlen igazi megoldási lehetőségnek —, az Isten-kérdésben korunk emberének, korszerű módon a legjobb választ adja. A forrás nyomában Honnan vette Bergman az Isten-kérdésben ezt az átélt mondanivalót, amelyet ilyen életreszólóan, visszatérően hirdet filmjeiben? Minden valószínűség szerint Soren Kierkegaardtöt. Ez a szellemi örökség tisztázásra szorul. Meglehetősen elterjedt vélemény a Bergmannal foglalkozó szakirodalomban, hogy ő Kierkegaard filozófiájának a hatása alatt áll. Viszont nyilatkozataiban Kierkegaardra nem hivatkozik, hanem Sartre hatását említi. A XX. század közepén az egzisztencializmus jelentős befolyást gyakorolt értelmiségi körökben, s világszemlélete megfelelhetett Bergman életérzésének, lelki alkatának. A nagy rendező mégsem tekinthető az egzisztencialista filozófia képviselőjének, mert Heidegger vagy Sartre gondolati rendszerének építménye teljességgel hiányzik nála. Csak egyes elemek — mint a magány, a semmi, a lét értelmetlensége — szerepelnek gyakran. Ezek a fogalmak valóban megtalálhatók Kierkegaardnál, akitől az egzisztencializmus átvette őket; Kierkegaard filozófiai rendszerével viszont nem találkozunk a Bergman-filmek gondolatvilágában. Semmi nyoma nincs például annak, hogy Bergman filmjeiben vetülne a kierkegaardi nevezetes hármas stádium: az ő értelmezésében vett esztétikus, etikus és vallásos élet, amint ezt egyik olasz filmesztéta állítja.3 Az Isten-kérdésben a főér mégis Kierkegaardtól patakzik bele Bergman gondolkozásába és művészetébe. A XIX. századnak ez a nagy dán gondolkodója lényegében vallásos szerző akart lenni, ahogyan maga írja visszatekintve munkásságára, s ezt az életműve megerősíti. Heller Ágnes tanulmánya jól ragadja meg a Vagy-vágynak., Kierkegaard első érett művének a lényegét, amikor a hatalmas kötetet „a vallásos tudat fenomenológiájának” nevezi, s megállapítja, hogy Kierkegaard szerint az előbb említett „mindhárom stádiumot a szubjektumnak a transzcendenciához való viszonya jellemzi”. Arról is tanúskodik ez a tanulmány, hogy „a Vagy-vagyot követő kierkegaard-i filozófia ... teljesen a vallásos stádium álláspontjára helyezkedik.”'5 Ezekhez a jelzésekhez még hozzáteszem, hogy Kierkegaard-t nem lehet igazában ismerni a vallásos tárgyú könyvei nélkül, amelyekben főként bibliai igék alapján kifejti a vallásos egzisztenciát. Nyilvánvaló, hogy amikor Bergman egyedül a keresztyén hitet állítja szembe a lét abszurditásával, mint megoldást, amelyet ő ugyan nem tud elfogadni, de a filmjei tanúsága szerint elvetni sem képes —, ez valamennyi egzisztencialista előd közül csak Kierkegaardhoz vezet vissza. Azzal a különbséggel, hogy ő vállalta a hit döntését Krisztus követésében. Érdekes felfedezés lehet számunkra az evangélikus Kierkegaard vallásos tárgyú könyvei között A szeretet cselekedetei című, 1847-ben megjelent testes kötet. Ismertetését magyarul Szeberényi Lajos Zsigmond tette közzé 1937-ben.5 A mű teljes szövege német fordításban hozzáférhető.6 Kierkegaard imádsággal kezdi könyvét: „Miképp lehetne helyesen beszélni a szere- tetről, ha rólad megfeledkeznénk, ó szeretet Istene, akitől stármazik min-
