Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Szokolay Sándor: Elfogult hangú vallomás a zenéről és az alkotó munkáról
44 SZOKOLAY SÁNDOR: ELFOGULT HANGŰ VALLOMÁS ... Kodály gyermekkarai és női karai (azóta is érzem) a fantázia, a művészi érzék, a hangfestés ABC-je, a magyar lélek szimbólumainak tárháza. Kodály a népi művészetben rejlő felbecsülhetetlen gazdagságot klasszikus magasságba emelte: lelki táplálékká gyúrta, közkinccsé tette. Nemcsak ,,zenei táplá- lék”-ot jelentettek kórusművei, hanem dramaturgiai leckét is nyújtottak. A „jó” és a „rossz” szembeállítása „kicsiben” is ott él műveiben. Azt hiszem, érdemes zenei szemelvényekkel is felidézni ezeket az élményeket! A „mélység” és „magasság” éles szembeállítása már több, mint zenei — emberi és dramaturgiai állásfoglalás is! A Pünkösdölőben a „pokol kapujának letapo- dása” és a „mennyország kapujának kinyitása” kiemelő kontraszt, amelyhez az „egek fényességének” emelkedettsége járul, s ez gyermekkorom egyik legnagyobb ámulatát jelentette. Ugyanennek a dramaturgiai kontrasztnak a legnagyobb kodályi példájával később ismerkedtem meg a Psalmus Hungaricusban. Figyeljük meg a Pünkösdölő „menny és pokol” kontrasztja után a Psalmus-nak ezt a felfokozó részletét: „Az igazakat te mind megtartod, a kegyeseket megoltalmazod, a szegényeket felmagasztalod, a kevélyeket aláhajigálod.” Ezeken a példákon láthatjuk Kodály emberi és művészi magatartásának elválaszthatatlanságát! Ezt azért mondom olyan kiélezett hangsúllyal, mert bizony pironkodnunk kellene sokszor (főleg nekünk muzsikusoknak!), ha arra gondolunk: életében hogy’ ünnepeltük, s ma nemcsak meg-megfeledkezünk róla, hanem vitatkozunk is vele, sőt abban az önhittségben élünk, hogy túljutottunk rajta, pedig utol sem értük! Kodály szellemi óriás volt, akik vele vitatkoznak, nem partnerei. Kodály Zoltán neve szimbólum. A magyar szellemi felemelkedés szimbóluma. Ezt a Kodályt nekünk nem szabad elejtenünk, hanem magunkhoz kell szorítanunk. Nem árt az ő zsenijének már semmi, csak mi leszünk szegényebbek. Ady Endre költészetének elementáris hatása minden művészetet termékenyített. Ö a harmadik nagy példaképem! Miben rejlik Ady verseinek zeneisége? Lüktető beszédritmusa jelképekkel, jelzőhalmazokkal párosul, mitikus erővel bír, szimbolikája, képzeletkeltő ereje rendkívüli. Illyés Gyula szavaival: „...acélból sodort húrt zenget”. Németh Lászlótól is pontos feleletet kapunk: „Ady nyelvében és ritmusában a XVI. század, e legmagyarabb századunk szele zúg.” Németh László Ady zabolátlan formaképző energiájáról azt írja: „Futkosott a forma rácsai közt, mint a tegnap befogott tigris, mégsem tört ki, mert meg kellett hajolnia zenei teljessége előtt...” A nyers és harsány színektől sem riadt vissza, de ehhez érzékenysége titokzatosságot is varázsolt, mesefátylai mögött roppant erők feszültek. S ebben a mélységet, magasságot megjáró világban a zene otthon érzi magát. Komlós Aladár találóan írja: „Páratlanul mélyen élte át és páratlan erővel fejezte ki a XX. századi magyar ember viszonyát nemzethez, társadalomhoz, istenhez, szerelemhez.” Szövegeinek szerkezete is kitört a sémákból: „Ady verselése lázadás minden vershagyomány ellen. Az öröklött sémákat túl simának érzi! Minden sorában gyúrja, robbantja a magyar nyelvet. .. Mindent befog a maga szolgálatába — mondatfűzést megbontja, az indulat alá gyűri.” (Németh László) Ady megváltoztatta maga körül a világot, irányt szabott, mozgósított, felkavart, s ebben a profetikus, kemény veretű, retorikus nyelvben ott feszült az elementáris kórusok végtelen éneke.
