Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 1. szám - Finn költők versei (Képes Géza fordításai)
FINN KÖLTÖK VERSEI 39 Tenger ölén már városok álltak: kósza hajókkal szántották vizeit s hitték, hogy arasznyira téged is sikerül átfogniuk. És bár mind odavesztek, ahova népeivel süllyedt Atlantisz, a mélybe, mégis mint lemerült mesevárosok béna harangja, kondul róluk a hir s hullámok alól felüzenget néha az ember egy-egy csodaműve — Az ember: ő fedezett fel téged is, ő alkotta neved, bár büszke napok, bolygók, fényévek, ős-ionok: csak habjaidon libegő buborékok, vízgyürük ingó hullámzása s tűnő pillanatok remegése. Képes Géza fordítása MARTTI SANTAVUORI A megmenekült vitorlás Hó, lengő, friss és puha ömlött a vízre, mit bevont a páncél. A medrek: jég s jég, éles, hegyes, nagy, durva tömbök és lent a mélység. A hajókat dermedt felszín nyomása fogta már. A vitorláscsónak még nyílt tengerre száll, fojtó menedékből röpíti vad, kopár szél. Megmenekült a veszélyes szabadság. Képes Géza fordítása
