Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980

1980 / 1. szám - Andorka Rudolf: Társadalmunk életmódja az időmérleg vizsgálata alapján

ANDORKA RUDOLF: TÁRSADALMUNK ÉLETMÓDJA . . . 31 Állattenyésztő 8 33 8 33 Mezőgazdasági gépkezelő 9 28 Mezőgazdasági önálló és segítő családtag 8 08 6 18 Nem-mezőgazdasági önálló és segítő családtag 7 27 3 22 Érdemes hozzátenni, hogy a megfigyelt munkanapokon a nyugdíjasok­nak egyötöde-egyhatoda is dolgozott hasonló időtartamban valamilyen ál­lami, szövetkezeti munkahelyen. Egy másik lényeges tényező, amely a szabad idő növekedését mérsékelte, a jövedelemkiegészítő munkák gyakorisága és viszonylag hosszú időtartama. Ezek közül a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munka a legelter­jedtebb. Az ország népességének közel a fele olyan háztartásokban él, ame­lyek ilyen kis gazdasággal rendelkeznek. E gazdaságok a termelőszövetkeze­ti tagoknak juttatott háztáji földekből, az állami gazdaságok munkásainak és másoknak adott illetményföldekből, a falusi házakhoz kapcsolódó kertek­ből, udvarokból, az azokon levő istállókból, ólakból állnak. Ezeknek a ház­tartásoknak felnőtt tagjai szinte kivétel nélkül részt vesznek e kis gazdasá­gok megművelésében, az állatok gondozásában. A termelőszövetkezeti ta­gok naponta átlagosan (hétvégi napokat is beszámítva) 2 és fél órát, a mun­kás férfiak 2 órát, a munkás nők közel 1 órát, a szellemi foglalkozású fér­fiak másfél órát, a nők fél órát dolgoznak itt. A nyugdíjas férfiak átlagos ilyen munkaideje 4 és fél óra, a nőké 2 és fél óra körül mozog, a segítő családtag és eltartott nők is körülbelül másfél órát töltenek ilyen munká­val.10 Összességében a háztáji és kisegítő gazdaságban végzett munka ideje az 1970-es évek eleje óta nem csökkent (ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen e gazdaságok termelése nőtt), de egyre inkább átrendeződik a társadalmi rétegek között. Mivel az ilyen háztartásokban több munkás él, mint termelő­szövetkezeti paraszt, és mivel az előbbiek száma nő, míg az utóbbiaké csök­ken, az összes ilyen munkának ma már nagyobb részét végzik a munká­sok, elsősorban természetesen a községekben lakó munkások. Az utóbbiak közé tartozik azonban ma a munkásosztálynak közel a fele. A kereső munka által lekötött időhöz szokták hozzászámítani a közleke­dési időt is, amely a munkahely megközelítéséhez, majd onnan hazautazás­hoz szükséges. Ez az aktív keresők napi idejéből átlagosan 79 percet, az ak­tív kereső nőkéből 62 percet vesz igénybe. Tekintettel a főfoglalkozású munkaidő, a jövedelemkiegészítésért végzett munkák és a közlekedés hosszúságára, nem meglepő, hogy a több mint tíz éve végzett nemzetközi vizsgálat11 azt mutatta ki, hogy az összes kereső munkával töltött idő szinte kivétel nélkül minden más országban — tőkés és szocialista társadalmakban egyaránt — rövidebb volt. Hogyan értékeljük ezt? Egyrészt kétségtelen, hogy ez az igen hosszú mun- kaidő-teher akadályozza azt, hogy egy kulturáltabb és a közösségi életnek nagyobb helyet adó életmód alakuljon ki társadalmunkban. Másrészt azon­ban az ennek a munkának eredményeképpen létrejövő jövedelemnek nagy része arra szolgál, hogy éppen az előbb említett kulturáltabb életmód ke­reteit, előfeltételeit megteremtse. Nem kétséges, hogy például a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munkából származó jövedelem (amely a községi lakosság jövedelmének ma is közel egynegyede) lényegesen hozzá­járult ahhoz, hogy a falvakban az utóbbi években sok új ház épült, és ezzel a lakásviszonyok korszerűbbekké váltak, közeledtek a városi színvonalhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom